Iskola a konténerben

„Van még javítanivaló, de jó az irány. Nagyjából így értékelte a minap saját teljesítményét a kormány, a kormánypárt, valamint a csupa-csupa etnikai homogenitásra vágyó igaz magyarból álló polgári holdudvar. Mondjuk ezt gondolta saját teljesítményéről úgy jó negyven évig a Magyar Szocialista Munkáspárt és vidéke is, aztán az isteni gondviselésnek és a rendszerváltásnak köszönhetően – ha nem is valami gyorsan – csak eljött valahogy az igazság pillanata. De hagyjuk most az ábrándozást az összeomló nómenklatúrákról vagy az apokalipszis lovasaival való riogatást, vannak, akik mindkettőt – akár egyszerre is – mesteri fokon űzik, és még számlát is képesek adni róla.

Ez most itt az építő kritika helye és ideje. Az a helyzet ugyanis, hogy az etnikai homogenitásra vágyó igaz magyarokból álló polgári holdudvar tagjai kicsit szégyenlősek. Előszeretettel hangoztatják ugyan – mintegy vezényszóra, mintha fizetnének érte –, hogy a politikai korrektség ideje végérvényesen lejárt, de ezt csak akkor dobják be, ha kerítésmászó, nincstelen migránsok ellen kell uszítani. Az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a tömegközlekedés, a mezőgazdaság, a cigányintegráció, na és persze az oktatás ügyében csak maszatolnak. Pedig utóbbi témában egészen előremutató egyéni megoldásokat láthatunk – csak egységesíteni kéne a koncepciókat.

Olvasom például, hogy Budakalászon már a negyedik tanévet kezdik a helyi diákok konténerekben. Történik mindez azért, mert csúsznak az iskola épületének felújításával. Emlékszünk, ugye: jó az irány, de vannak még hibák. Szeptember közepéig ráadásul csak hideg élelmet tudnak adni a tanulóknak, mivel azok a konténerek, amelyekben konyhát is be lehet rendezni, még nem érkeztek meg a településre. Drámaian hangzik ugyan mindez, de szerencsére nem az, mindenki nagyon megértő, valamint lelkes és konstruktív, ami jó.”