Nem egyirányú utca! – Nyílt levél Antonio Tajaninak

„Mielőtt bármi mást is mondanánk, szögezzük le, hogy mi pontosan tudjuk, mi az a szolidaritás. Mi, itt Közép-Európában valóban kiálltunk egymásért az elmúlt évtizedekben, lehetőségeink szerint segítve barátainkat. Mi, magyarok kiálltunk a lengyelek mellett 1956-ban, ők pedig, s velük valamennyi elnyomott kommunista ország legjobbjai, kiálltak mellettünk azon a szomorú őszön. Kiálltunk Csehszlovákia mellett tizenkét esztendővel később, kiálltunk a Szolidaritás mellett a nyolcvanas években, kiálltunk a Romániai forradalom mellett, s kiálltunk a német egység mellett.

Talán nem tűnt fel önnek, mint ahogyan senki más nem vette észre, de itt, Közép-Európában – régi sérelmeket, területi követeléseket fölemlegetve – nem estek egymásnak a népek, mint ahogy egymásnak ugrottak tőlünk keletre, mitőlünk délre.

Mi itt talán végre megtanultuk a huszadik század leckéjét, de az biztos, hogy egyelőre jól feleltünk belőle. Mint ahogyan most is éppen remek példát adunk a világnak a szolidaritásból. A visegrádi országok meglepő egységgel utasítják el az európai öngyilkosság eszméjét, méltóságteljes szolidaritással támogatják egymást éppen az ön által képviselt agresszióval szemben.”