Szégyenkező hídemberek

„Félreértés ne essék: a magyar férfi kosárlabda-válogatott csodálatos kolozsvári megvalósítását – a 48 év szünet után Eb-meccsen aratott győzelmeket, illetve az isztambuli nyolcaddöntőbe jutást – nem tudja kikezdeni, leminősíteni a sorsdöntő rangadón gyűlölködők szégyenletes magatartása. Nem tudja, mert nem szabad: a pályán történtek örök értékűek, miközben ezeknek a neveltetési problémákkal küszködő egyéneknek szánalmas erőfitogtatását a sportkedvelők, a hétköznapi emberek túlnyomó többsége elítéli, és nem kér belőle, mert egyszerűen rosszat tesz. Legfőképpen velünk, akik – az anyaországi ultrákkal ellentétben – nemcsak román »testvéreik« szidalmazásainak vagyunk kitéve: a legmagasabb állami szintekről érkező megaláztatásokkal hadakozunk nap mint nap, a kesztyűt felvevők, a visszaordítók pedig csak az újabb támadásoknak biztosítanak táptalajt.

Sokszor elhangzott már, hogy az erdélyi magyarság a híd szerepét tölti be Magyarország és Románia között – ezt komolyan vehetnék a budapesti hídfő felől érkezők is, akiket baráti, szurkolói, klub- vagy sportszövetségi szinten, illetve az anyaországi média segítségével is fel kellene végre világosítani arról, mit és mennyit bír el az a bizonyos híd maradandó károsodás nélkül. Mert így is alig bírjuk a bukaresti oldal felől ránk nehezedő nyomást, elnyomást.”