Az emberek: a saját történeteik – Napi Maxima

"Csakhogy - felelte Lewis - a mítosz hazugság, míg ha be is van aranyozva. Nem – válaszolta Tolkien -, nem hazugság. És a Magdalen Grove fáira mutatva így érvelt tovább: „A fát fának nevezed, és nem gondolsz bele a szóba. Az ott nem volt „fa” amíg el nem nevezte valaki annak. A csillagot csillagnak hívod, és azt gondolod róla, hogy nem más, mint egy anyaggömb, mely matematikailag kiszámítható pályán mozog. De ezeket te látod így. Ha megnevezed és leírod a dolgokat, csak a saját terminusaiddal ruházod fel őket. És ahogyan a nyelv meglevő tárgyak és fogalmak megnevezése, úgy a mítosz az igazság megnevezése. Istentől jövünk (folytatta Tolkien), és ezért az általa szőtt mítoszok, noha nem menetesek a tévedéstől, óhatatlanul visszaverik az igaz fény egy töredék csillámát, az örök igazságét, mely Istennél van. Csak a mítoszalkotás révén, azzal, ha másodteremtőként történeteket talál ki, remélheti az ember, hogy eljut a tökéletességnek abba az állapotába, amelyben a bűnbeeés előtt élt. Mítoszaink talán tévelyegnek, de bármily tétován is, az igaz cél felé haladnak, míg a materialisztikus „haladás” csak az ásító szakadék felé vezet, a gonosz hatalmának vaskoronája felé. A mitológiában benne rejlő igazságnak eme hitét fejtegetve Tolkien kinyivánította írói filozófiájának központi elvét, a meggyőződését, amely A szilmarilok szívét alkotja. Lewis figyelt, és Dyson a maga érveivel támogatta Tolkient. Úgy gondolod, kérdezte Lewis, hogy Krisztus története egy igaz mítosz? Amely úgy hat ránk, mint a többi mítosz, csakhogy ez valóban megtörtént? Kezdem érteni. Végül a szél hazakergette őket, és éjjel háromig folytatták a beszélgetést Lewis lakásán, akkor Tolkien hazament. Miután kikísérték a High streetre, Lewis és Dyson az Újépület kolostorfolyosóin sétálva tovább beszélgetett hajnalig. Tizenkét nap múlva Lewis ezt írta barátjának, Arthur Greevesnek: „Eddig Istenben hittem, most már Krisztusban hiszek, a kereszténységben. Majd egyszer megpróbálom bővebben megmagyarázni a változást. A Dysonnal és Tolkiennel folytatott hosszú éjszakai beszélgetésnek nagy része van benne.”" ( Humprey Carpenter: J. R. R. Tolkien élete, Ciceró, 2001, 135-136. p.)

..."elbeszélő tudományok." Nevezzük nevén: a mesék.

Hol van az a 'jobboldali értelmiségi hátország'?

Az elbeszélés az nem tudomány! Nincsenek elbeszélő tudományok, csak felfedezők és bizonyítók! Az elbeszélés az vélemény és nem tény! A véleményt meg csak tényekkel lehet bizonyítani. Elbeszéléssel nem. Ezért a bölcsészet az amit a neve mutat: bölcselkedés. DE hasonló a történelem, a szociológia, a pszichológia, a kulturális antropológia, az etika, stb. is. Mind csupán véleményeken alapszik.