„Brendon ekkor úgy döntött: ellenzéki miniszterelnök-jelölt lesz! Na de hol?
Az MSZP-nél nem próbálkozott. Nem a szocialisták utódpártiságával volt baja, de ez a Botka egy böszme nagy embernek tűnt. Utólag ugyan elmesélték neki, hogy Szeged polgármestere egyszer majdnem Nyíregyházáig futott egy rosszkedvű palotapincsi elől. De Brendon tudta, az ilyesmi nem vicc: ő napokig nem evett, amikor egy étterem étlapján észrevette a pacalpörkölt megnevezést.
Gyurcsányéknál sem látott sok esélyt. Mesélték, hogy volt egy nagy demokrata, aki be akart férkőzni a vezetőségbe. Aztán Gréczy Zsolt szóvivő leült vele beszélgetni. Kérdezte: »Téged Gyurcsánynak hívnak«? Az illető ezt kénytelen volt tagadni. »Akkor meg takarodás van!« – hangzott a verdikt. Brendon félénk ember volt, meg egyébként sem akart éket verni a demokraták egységébe.
Ott volt az LMP. Ők mások, ő is amolyan, biztos igény van rá. Az előtérben összefutott Ungár Péterrel, aki bájos mosollyal élő flippert játszott. Elindulva először ennek, utána annak a falnak csapódott, közben a kiejtett telefonját kergette labdaszerűen.
Brendon demokratikus aktivista itt látott esélyt: ezt a játékot ő is űzte, gyakorolta. Tisztában volt azzal is, hogy köreikben bármilyen sporttevékenység kiegészítve jó, felesre szívni is lehet. Így kellő önbizalommal lépett be a főnöki irodába.