Mit üzennek a békeidők Európa sírásóinak?
A terrorveszélyt hordozó illegális bevándorlás a legtöbb nyugat-európai helyszínen mostanra gyökeresen átalakította a mindennapokat.
Ez pont az a politikai cél, az az álom, vagy az a közös uniós jövő, ami perspektívát tudna nyújtani a keleti országoknak.
„A béruniós kezdeményezés egy jelzés a periféria felől a centrumba, hogy hello srácok itt baj van, és nehezen érezzük magunkat teljes jogú úniós polgárnak, ha egy német ugyanazért a melóért ötször annyit keres, mint mi.
Erre a kezdeményezésre pedig nem is az a helyes válasz, hogy a bizottság hoz egy jogszabályt, miszerint a magyar munkavállaló ugyanannyit kell hogy keressen mint egy német. A változást pont azon a területen kellene elérni, ami miatt a bérúniót sokan lehetetlen hülyeségnek gondolják. A bizottságnak több forrást kéne fordítania a termelékenység növelésére, olyan támogatási formákra, amik a bérkülönbségek csökkentését eredményezik hosszú távon.
Márpedig ennek a célnak abszolút van realitása, és van értelme is. Ez pont az a politikai cél, az az álom, vagy az a közös uniós jövő, ami perspektívát tudna nyújtani a keleti országoknak. Még ha tudjuk, valódi béregyenlőség a történetileg meghatározott eltérő gazdasági adottságok miatt nehezen is valósítható meg, ha egyáltalán.
Az úniós, és a magyar politikából is pont az ilyen perspektivikus célok hiányoznak, amik irányt tudnak mutatni a közösségeknek a boldogulásra.
Úgyhogy a Jobbik béruniós kezdeményezése abszolút támogatható. Lenne, ha nem a Jobbikról lenne szó.”