Meddig emeli Észak-Korea a tétet?

A jelek szerint izgalmas szombat elé nézünk. Az utóbbi hetekben tovább nőtt a feszültség Észak-Korea nukleáris programja körül. Észak-Korea két tesztben is messzebbre ment, mint eddig bármikor: Augusztus 29-én Japán légterén lőtt keresztül egy középhatótávolságú rakétát, majd szeptember 3-án pedig állítása szerint egy hidrogénbomba kísérleti robbantását hajtotta végre. Az USA az ENSZ biztonsági tanácsban a lehető legszigorúbb szankciók bevezetését szorgalmazza, és bár egyelőre diplomáciai megoldásra törekszik, minden eddiginél keményebb nyilatkozatok hangzottak el részéről. Az amerikai ENSZ-nagykövet a BT ülésén úgy fogalmazott, hogy Kim Dzsong-un gyakorlatilag „háborúért könyörög”, az amerikai védelmi miniszter pedig sajtótájékoztatóján tüntetőleg megjegyezte, hogy bár az USA-nak nem célja Észak-Korea, mint ország megsemmisítése, de a képességei megvannak erre. 

Mindeközben a dél-koreai hírszerzés információi szerint Észak-Korea egy interkontinentális ballisztikus rakéta tesztjére készül, melyet várhatóan szeptember 9-én, szombaton fognak végrehajtani, mivel szombatra esik az ország legnagyobb nemzeti ünnepe, a köztársaság alapításának napja. Márpedig Észak-Koreának eddig is szokása volt erődemonstrációit nemzeti ünnepeihez igazítani, így a térség országainak lakói nagy valószínűséggel számíthatnak arra, hogy holnap reggel egy újabb nagyszabású rakétateszt hírére ébrednek majd. 

A helyzet azért tűnik egyre kockázatosabbnak, mert az elmúlt hetek fejleményei azt mutatják, hogy

újra és újra átlépve olyan lélektani határokat, amelyeket ezek az országok tűréshatárként kijelöltek.

Ennek talán eddigi legkiáltóbb példája az augusztus 29-én Japán légterén keresztül átlőtt rakéta esete. A rakéta Japán északi része felett repült át, a szigetország légvédelmi rendszere észlelte is azt, és több településen meg is szólaltak a légvédelmi szirénák, riadóztatva az érintett japán falvak és álmos kisvárosok megszeppent lakosságát. Észak-Korea 1998-ban és 2009-ben is lőtt át egy-egy rakétát Japán felett, ezek azonban egyrészt már a világűr magasságában haladtak át, jogilag nem sértve meg annak légterét, másrészt pedig elvileg csak műholdak hordozórakétáiról volt szó, nem pedig támadó rakétákról. Most először történt olyan, hogy támadó rakétáról is volt szó, és az olyan alacsonyan is repült át a szigetország felett, ami már a légtér megsértésének minősül. Márpedig ez egyrészt már jogilag is agressziónak minősül, másrészt pedig Japán már augusztus közepén leszögezte, hogy lelő minden, a légterét megsértő észak-koreai rakétát.

Észak-Korea ezzel a lépéssel tehát mintha szándékosan Japán megszégyenítésére törekedett volna, olyan helyzetbe hozva a szigetországot, hogy az érdemi válasz nélkül legyen kénytelen eltűrni egy ilyen súlyos provokációt. Ne feledjük, Japánnak és Észak-Koreának az Észak-Korea és az USA közti játszmától függetlenül is megvan egymással a maguk saját viszálya. Phenjan Korea 1910-1945 közti japán birodalmi megszállása miatt neheztel a mai napig Tokióra. A szigetországban ugyanakkor az korbácsolta fel az indulatokat az utóbbi években, hogy 2002-ben kiderült, észak-koreai ügynökök máig tisztázatlan okokból legalább tucatnyi, de egyes feltételezések szerint akár száznál is több japán civil lakost (köztük nőket és gyerekeket is) raboltak el a hidegháború évtizedei során, és hurcoltak kommunista országba, ahonnan csak öten térhettek évtizedekkel később haza, a többiek sorsa pedig a mai napig ismeretlen. Az eset kapcsán kínos volt Japán számára, hogy korábbi fenyegetőzései ellenére végül nem kísérelte meg rakétavédelmi rendszerével lelőni az ellenséges rakétát. Ez olyan kínos következtetések levonását jelentheti, hogy a védelmi rendszer jelenlegi hatásfoka mellett a japánok esetleg nem voltak biztosak abban, hogy sikerülne eltalálni a rakétát, ezért, miután észlelték, hogy a rakéta pályája csak áthalad az ország légterén, inkább meg sem próbálták, hogy elkerüljék a felsülést. 

Úgy tűnik, a trend az USA-val szemben is azonos: az USA és létesítményei elleni tényleges támadás nélkül a lehető legmesszebbre menni el provokatív tesztekkel annak demonstrálására, hogy az akkor sem mer majd katonai eszközökhöz nyúlni, ha Észak-Korea újra és újra átlépi azokat a lélektani határvonalakat, amelyek esetére ezt kilátásba helyezte.

Hogy mi lehet egy ilyen stratégia célja? A puszta presztízsen kívül Phenjan talán arra játszik, hogy rontsa Washington szavahihetőségét térségbeli szövetségesei körében, és így aláássa annak regionális szövetségi rendszerét. Az utóbbi hetekben mutatkoztak is az egyet nem értés jelei az USA, Dél-Korea és Japán közt, ahol érdekes módon Japán és Dél-Korea éppen a két ellentétes pólust képviselte: míg Dél-Korea inkább mérsékelni igyekezett az USA álláspontját, addig Japán már azt lebegtette meg, hogy hosszú távon, ha ennek jogi és gyakorlati feltételeit sikerül megteremtenie, akár önállóan is ráállhat a megelőző csapás doktrínájára Észak-Koreával szemben.  

Akárhogy is, ez a doktrína rendkívül veszélyes, hiszen ha valaki szándékosan elmegy provokáció és erődemonstráció terén a legvégső olyan pontig, ami még nem minősül támadásnak, amire a másik fél még nem lő vissza,

Apró számítási hiba műszaki és pszichológiai értelemben egyaránt. Műszaki értelemben, ha egy rakéta célt tévesztve mégis oda csapódik be, ahová már nem lenne szabad, és pszichológiai értelemben, ha rosszul méri fel az ellenfelei ingerküszöbét.

Ne feledjük, Kína is jelezte azon fenntartásait, hogy ha Észak-Korea nem-provokált támadást intéz az USA vagy érdekeltségei ellen, akkor nem védi meg a válaszcsapástól. Itt kérdés, hogy hol kezdődik a „nem provokált támadás” fogalma Észal-Korea, hol az USA, és hol Kína szerint. Itt is van tere számítási hibának. 

Különösen veszélyesnek tűnik az, hogy az elmúlt hetekben Észak-Korea tesztjeiben folyamatosan emelte a tétet: Július 28-án egy olyan rakétát tesztelt amely már képes elérni az USA kontinentális területét. Augusztus 29-én Japán légterén lőtt át egy rakétát, majd szeptember 3-án hidrogénbombát robbantott. Ha a dél-koreai hírszerzési források nem tévednek, és holnap valóban egy újabb interkontinentális ballisztikus rakéta tesztje következik, akkor a rendszer logikája szerint Észak-Korea legnagyobb nemzeti ünnepén ennek látványosabbnak kellene lennie minden eddiginél.

Hogy mi lehet egy minden eddiginél látványosabb teszt, csak találgathatunk. Egy olyan rakéta, amely a korábbi fenyegetéseknek megfelelően az USA külbirtoka, Guam közelében csapódik a Csendes-ócánba? Egy olyan rakéta, amelyre most először nukleáris robbanófejet szerelnek, hogy aztán az nemzetközi vizek felett felrobbanva demonstrálja Phenjan erejét? Vagy valami még rosszabb?