Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
„Tőled úgy félek, hogy elrontod, te marha magyar szavazó!” Sokan osztják ma is a művész félelmét.
„A történelmünkből adódó észlelt tehetetlenség hozománya lehet a politikai érdektelenség. Ezt természetesen nem lehet általánosítani, de tény, hogy 2002 óta a részvételi arány folyamatosan csökken az országgyűlési választásokon. A politikai aktivitás megléte vagy hiánya nem csupán nemzeti sajátosság, számos kutatás igyekezett ezt különböző tényezőkkel összekötni, úgy mint az iskolázottság, vallás, nem vagy foglalkozás. A személyiségjegyek közül Janowitz és Marvick (1953, idézi Dean, 1960) hozták összefüggésbe Adorno F-skálájával, mely a tekintélyelvűséget méri (tekintélyelvű személy, aki támogatja a hierarchikus rendszereket, és örömmel veti magát alá egy felsőbb hatalomnak). Eszerint a kutatás szerint az F-skálán magasabb pontszámot elérők ritkábban szavaztak, mint az átlag, mivel a tekintélyelvűség arányos a politikai tehetetlenség érzetével. Vagyis akik hajlamosabbak voltak arra, hogy vakon kövessenek egy vezetőt, kevésbé érezték úgy, hogy politikai sorsuk alakulásába beleszólásuk lehetne. (Dean, 1960).
A címben idézett dal Cseh Tamástól mindenkinek más jelentéssel bírhat, ami a legtöbb művészeti alkotásról elmondható. A neki tulajdonítható tartalom azonban nem csak személy, de korfüggő is. »Tőled úgy félek, hogy elrontod, te marha magyar szavazó!« Sokan osztják ma is a művész félelmét, különböző okokból.
A döntésképtelenség, illetve a szimpatikus pártok és politikusok hiánya sokakat a választásokon való részvétel, ezzel a döntés megtagadására sarkall. Ne feledjük azonban, hogy ezzel is döntést hozunk, méghozzá elég súlyosat: úgy döntünk, hogy nem kívánunk a továbbiakban részt venni a jövőnk alakításában, ezt a lehetőséget inkább mások kezébe helyezzük, az arányszámokat pedig adott esetben akár általunk nem kedvelt pártok javára alakítjuk. Szívünk joga megbízni abban, hogy szavazó polgártársaink helyesen képviselik az érdekeinket, ezzel azonban a panaszkodás jogát is feladjuk a következő négy évre.
A rengeteg különböző vélemény mellett és ellenére, integratív szempontból megközelítve a választásoknak nincs objektíven mérhető jó vagy rossz kimenetele: érdekképviseletről van szó, és mint ilyen, az egyetlen rossz döntés, ha nem képviseljük saját érdekeinket, így válva Cseh Tamás modern kori »marháivá«.”