A humanizmust és irgalmat nem ismerő iszlám fundamentalizmus megjelenése furcsa és szomorkás kettősséget nyújt a reformáció emlékévének.
„Az árral szemben úszunk; mi itt Magyarországon szembefordultunk a korszellemmel, nyilatkozta Balog Zoltán a reformátusok nemrég befejeződött szárszói konferenciáján arról, hogy bár még mindig és szinte már csak megszokásból keresztyén Európáról szoktunk beszélni, ugyanakkor a keresztyénség mindenhol erősödik, kivéve a vén kontinenst.
Ez és az európai migrációs válsággal kéz a kézben járó merényletsorozatok, az ISIS európai partraszállása, az a humanizmust és irgalmat nem ismerő iszlám fundamentalizmus megjelenése furcsa és szomorkás kettősséget nyújt a reformáció emlékévének. Ugyanakkor valami megnyugtató békességérzetet is, hiszen mi itt nyugodtan emlékezhetünk templomokon kívül és belül. Európa keleti felében még béke van. A magunk által megteremtett biztonság.
Persze a jubileumi év nemcsak az emlékezés alkalma, de jövőbe tekintő útkeresés is. Mert miközben Európa elfelejt keresztyénség-anyanyelvén beszélni, a magyar keresztyén egyházaknak, szintén Balog miniszter gondolatával, újra és újra meg kell újítaniuk a nyelvünket, és úgy megfogalmazni, hogy a mai ember is értse. Hogy célba találjon az üzenet.”