Az a baj Ferenc pápával, hogy nem egyértelmű

„Mielőtt azonban erre térnék ki, meg kell kérdőjeleznem Gaillardetz állítását magát. Ő azt mondja, hogy Ferenc pápa tanítása »megértőbb, megnyerő és dialogikus«. Mindezzel az a probléma, hogy a nyájból sokan egyáltalán nem így látják az ő pápaságát. Ferenc pápa nem tűnik túlságosan megértőnek a kritikusaival szemben. Elég csak egy pillantást vetni azokra a pápai beszólásokra, amelyeket egy konzervatív blogger gyűjtött össze. János Pál és Benedek pápa sosem használt ilyen nyelvezetet és sosem volt ilyen türelmetlen a kritikusokkal szemben. Lehet egy pápa megértő, aki nyilvánosan inzultálja a saját nyáját? Sokak szerint nem igazán. A kipécézés és a sértegetés lehet »megnyerő« és »dialogikus«? (…)

Igazából csak a Gaillardetzhez hasonló értelmiségiek azok, akiket igazán izgat az, hogy egy pápa »hallgasson meg, legyen megértő, megnyerő és dialogikus«. A hívek többsége olyasmit akar, amibe fogódzkodni tudnak, és mindig is ez volt a Katolikus Egyház erőssége. Hogy tudod, hogy hol állsz. Szeretted vagy nem, elfogadtad vagy nem, ez mellékes volt. Talán kapálództál ellene, de legalább volt mi ellen kapálódzni. Ez az értéke a tiszta, félreérthetetlen morális és doktrinális tanításnak. Ha a teológusok dialógust akartak, nos, ez volt az ő munkájuk és kapjanak ehhez több hatalmat, de a hétköznapi lelkipásztorok és az emberek, akik a templomok padjaiban ülnek, valami szilárdat akarnak. Ők azt akarják, hogy egyházuk sziklára épüljön, ne homokra.

Talán azt jelenti-e mindez, hogy mindenki, aki világos tanítást akar, az valamiféle Jonathan Edwards-féle puritán, akinek az a hobbija, hogy elítéli az embereket, amiért rossz fiúk és rossz lányok voltak, aki mindenhol eretnekek után kutat, a pokollal fenyegetőzik és általában véve is kellemetlen alak? Természetesen nem, az egyértelműség és az emberszeretet nem egymást kizáró fogalmak, és azt mondani, hogy akik egyértelmű tanításra vágynak, azok legalisztikus farizeusok, az a sértegetéshez való folyamodás.

Azt mondani, hogy »nos, a modern idők másmilyenek. A dolgok ma bonyolultabbak« – szamárság. Olvassunk egyháztörténelmet. Minden kor bonyolult volt, és szinte mindig közel lehetetlen volt jó és hithű katolikusnak lenni.

A legnagyobb probléma azzal, hogy a pápa homályos a tanításában az, hogy az emberek egy idő után már egyszerűen nem fognak hallgatni rá. Nem igazán érdekli őket a félreérthető tanítás, ami jelentheti ezt is, de a körülményektől és megérzésünktől függően azt is. 

Az »új stílusú tanítás« veszélye az, hogy az nem igazán tanítás, és Ferenc pápa végül sánta kacsa pápává válik – egy mosolygó, szívélyes öreg bácsivá, akiről mindenki azt gondolja, hogy barátságos, amikor szegényeket ölelget és csecsemőket puszil meg, de egyébként nem igazán figyelnek rá.”