Az euróbevezetés-vita eddigi tanulságai

„Ezzel a háttérrel Magyarország számára ma nem az a dilemma, hogy csatlakozzon-e a zónához, vagy se, hanem az, hogy mikor. Én az elhamarkodott, (belső vagy külső) politikai nyomásra kikényszerített belépés ellen ágálok. Magyarországot nem lehet kirekeszteni a »magas sebességű« valutaunióból, ha valóban készek és érettek vagyunk a csatlakozásra. Annál is inkább, mert az országnak az EU-ba való belépéssel vállalt nemzetközi jogi kötelezettsége a jövőbeli euróövezeti tagság. Fentiek tükrében úgy látom, hogy igazi vita »csupán« arról folyhat, hogy országunk ma, holnap vagy holnapután csatlakozzon.

Azokkal értek egyet, akik a jelenlegi helyzetben – a fentebb hivatkozott jelentős gazdasági rizikók miatt – nem tartják az ország érdekének a sürgős bejutást az euróövezet előszobájába, az európai árfolyam-mechanizmusba (ERM II.). Tény, hogy Magyarország még mindig nem teljesíti az eurótagság összes kritériumát: a bruttó államadósság jóval a kívánatos 60 százalék fölött van. Ráadásul az EKB úgy látja, a megfelelés a kritériumoknak csupán szükséges, de nem elégséges feltétele az euró bevezetésének. Magyarországnak a belépéshez még a »fenntartható konvergenciafolyamatról« is tanúbizonyságot kell tennie. Az EKB 2016-os konvergenciajelentéséből kiderül, nálunk a jogi környezet sem alkalmas egyelőre az euró bevezetésére. Különösen a Magyar Nemzeti Bank intézményi és gazdálkodási függetlensége terén észlelhetők hiányosságok. Az EKB szerint nem érvényesül például maradéktalanul a monetáris finanszírozás tilalma.

Szükség van-e ilyen körülmények között a sokak által követelt csatlakozási céldátum kitűzésére? Azok véleményét osztom, akik szerint jelenleg nincs. Az előző kormányok által sietve kitűzött összes céldátum irreálisnak bizonyult. Komolyan megfontolandónak tartom viszont a csatlakozást a cseh kormány tervezett lépéséhez: kérni kellene az eurócsoporttól, hogy a magyar nemzetgazdasági miniszter megfigyelőként részt vehessen az eurózóna pénzügyi tárcavezetőinek ülésein, jelezve ezzel hazánk elköteleződését a közös pénz jól előkészített távlati bevezetése mellett. A megfigyelői státus egyúttal lehetővé tenné a folyamatos tájékozódást a monetáris unió mélyítésének várható irányairól is.”