Állatorvosi véreb

„És itt megállunk, mert miért is várnánk többet ettől a földbuta lénytől? Hadházy Ákos mentális mélyszegénységben leledző állatorvos, tőle nem telik többre. Ő az az állatorvos, aki maga az állatorvosi ló, a nyomorult magyar ellenzék minden baját demonstráló beteg ló. Kisszerű, összeférhetetlen, mindent és mindenkit eláruló, a népét feljelentő, tudálékos, gyűlölködő és rosszindulatú. Hadházy a magyar politika tinószemű véreb-kentaurja. Nem érdemes tovább tekerni az állattani szóképfonalat, így is eléggé ránk csavarodott.

Nemrégiben ugyanis Hadházy Ákos példátlanul érzéketlen, cinikus és az emberek többségét mélyen megsértő megnyilvánulása megmutatta, milyen is egy állat módon viselkedő állatorvos. Tisztelem az állatorvosokat. Az emberorvosokat is. Két komoly, erkölcsi tudást is feltételező szakma. 

Kérdés persze, hogy az erkölcsöt lehet-e tudni?

A válasz igen, ha megtanítják az embernek a törvényt. Hadházy hiány­zott azokról az alkalmakról, ahol valamit is magára szedhetett volna abból, amit erkölcsnek nevezünk. A szekszárdi véreb nekiment egy koraszülötteket támogató alapítványnak, mondván, Lázár János miniszter felesége az apró embereket és családjaikat segítő szervezet kuratóriumának a tagja, ezért kétszer több uniós támogatást kaptak másoknál. Lázárt ez azért bosszanthatja – így a véreb kentaur – »mert olyan tényeket, számokat mondtam ki, amik védhetetlenek. Ráadásul teljesen szabálytalanul adták oda a pénzt, mert a felhívás alapján is alá kellett volna támasztani az összegeket ajánlatkérésekkel, de ilyenek nem voltak. De talán amiatt a legidegesebb, hogy ez a történet hiteltelenné teszi egész eddigi, itthon és az uniós politikusok előtt játszott szerepét«.”