A jobb módúak dilemmája 2018-ban

„A dilemma a következő: a magasabb jövedelműek, többé-kevésbé vagyonosnak tekinthetők egy része lelkében és szívében baloldali (legalábbis szociálisan érzékeny), de a zsebét tekintve konzervatív (liberális). Másképpen megfogalmazva: utálja az Orbán-rendszert, gyűlöli a NER-t, sóhajt és félreköp, mert »ezek« azt hiszik, hogy nekik mindent szabad. Reméli, hogy eltakarodnak, a fejükre dől, de minimum jön »valaki«, aki leváltja és újra normális világban élhetünk. Hát jöjjön már egy normális párt, amire szavazni lehetne végre! De adót ne akarjon emelni az a párt. A rendszer nem jó, de a 15%-os SZJA és az osztalék 15%-os kulcsos adózása az jó. Hogy nincs vagyonadó, és hogy három gyerekkel gyakorlatilag nem fizetünk (mi magasabb jövedelműek) SZJA-t, az is jó. Ja, és a CSOK is jó (nekünk). Szóval jó lenne, ha Orbán eltakarodna végre, de a 15%-os SZJA maradjon. Nos, ez igen nehéz helyzet! Meglátásom szerint vagy Orbán megy és vele az alacsony adóteher, vagy marad a pénz a zsebben, de akkor marad Orbán is.

A magasabb jövedelmű, vagyonosabb polgároknak, ha kétfelé húzza őket a szívük és a zsebük, akkor legkésőbb 2018-ban el kell dönteniük (nem könnyű), hogy a szívükre, vagy a zsebükre hallgatva szavazzanak. Ez valódi dilemma a számukra.

A dilemmák lényege, hogy a választás fájdalmas, a veszteség elkerülhetetlen. De valóban ez a helyzet ebben az esetben is? Nem. Meggyőződésem, hogy esetünkben az érintettek hamis dilemmával állnak szemben!”