Csak a győzelem lehet a cél!

„Talán még ennél is egyértelműbb, hogy minél több listát állít a demokratikus ellenzék, annál inkább szétforgácsolódik az ereje. Megtanulhattuk az időközi választásokból (Újpest, Veszprém, Tapolca, Salgótarján), hogy a választóközönség az erős, esélyes jelölteket, pártokat keresi: azt, akiről elhiszik az emberek, hogy képes elzavarni a Fideszt. Márpedig a demokratikus oldal csak egységben tud erőt sugározni: ha ezek a pártok külön-külön indulnak, könnyen lehet, hogy sok szavazó a Jobbikot látja majd Orbán valódi kihívójának – ha viszont együtt, akkor ez kizárt. Az is nyilvánvaló, hogy a külön indulással ezek a pártok azt kockáztatják, hogy nem lépik át az öt százalékos küszöböt: ez a jelenlegi támogatottságuk alapján még az LMP és a DK esetében is reális veszély, nem is beszélve a többiekről. Márpedig egy ilyen kiesés 5 mandátumába kerülhetne az ellenzéknek – ezt nem engedhetjük meg magunknak. Azért is érthetetlen, hogy ezek a pártok miért ragaszkodnak a koordinált induláshoz, mert még a saját egyéni érdekük is a közös listát diktálná: ezáltal nemcsak parlamenti bejutásuk, hanem önálló frakciójuk is biztosítva lenne, ha elnyernének 5 listás vagy egyéni helyet.

Végül: a közös lista átláthatóbb, egyszerűbb megoldást kínál. Hogyan hihetik el nekünk a választók, hogy képesek leszünk közösen kormányozni az országot, ha annyira idegenkedünk egymástól, hogy még egy listán sem szeretnénk szerepelni?

Van itt még egy fontos kérdés, melyre év eleje óta, amikor nekiindultam ennek a nehéz útnak, egyértelmű választ adok. Ha a demokratikus oldal – melynek egyelőre összesen nincs annyi szavazója, mint a Fidesznek – maga mellé akar állítani a 40 százaléknyi, pártot még nem választóból egymilliót (és ezt kell tennie); nos, akkor csak olyan közös listával indulhat a választáson, melyen nincsenek rajta olyan politikusok, akik a 2010 előtti kormányzást jelképezik. (Egyéni jelöltként természetesen megmérethetik magukat, ha van esélyük a győzelemre a körzetükben.) Akár jogosnak, akár igazságtalannak tartjuk ezt, ha a most még bizonytalan választókat meg akarjuk nyerni, ezzel számolnunk kell. És nekünk nem lehet más célunk, mint megbuktatni Orbánt, ehhez pedig meg kell nyerni a bizonytalanokat.

Összegezve: minden demokrata barátomat, szövetségesemet, választópolgárt arra kérek, hogy kövessen ezen az úton, mely a leghatékonyabban vezet a kormányváltáshoz. Minden más egyéni és pártérdek csak másodlagos.

Én és a Kormányváltók Szövetségébe tömörülők mindent meg fogunk tenni azért, hogy létrejöjjön a választási együttműködés, és a majdani kormánytöbbség a Magyar Köztársaság újjáteremtéséhez. Itt és most dönteni kell arról, mi a fontosabb: a pártszeretet vagy a hazaszeretet.”