„A nagy kérdés azonban nem az, hogy milyen koalíció alakul most Németországban, vagy hogy Merkel végre nyíltan felvállalja-e a politikai irányváltást az AfD hatására, hanem az, hogy mi jön majd a kancellár után?
Angela Merkel vélhetően utolsó ciklusát kezdi meg kancellárként, majd visszavonul az aktív politikától. Ha mindezt az élet és a politika nem írja felül, akkor nemcsak a CDU/CSU pártszövetségnél, hanem Németország politikai életében is egy új korszak veheti kezdetét. Annak dacára, hogy Merkel kiváló hatalompolitikus – melyet jelez, hogy a válság során felbukkanó belső lázadásokat is leverte –, az uniópártok számára egyre nagyobb terhet jelent az, hogy a jelentősebb baloldali pártok (SPD és a Zöldek) nélkül gyakorlatilag lehetetlenné vált a kormányalakítás számukra. Ezek a kényszerkoalíciók viszont állandó zsarolásnak, alkudozásnak engednek teret, mely a CDU-ra is negatív hatással van.
Konzervatív német újságírók részéről az elmúlt hónapokban többször is felvetődött az a gondolat, hogy a jobboldali, piacpárti FDP visszakerülésével, valamint az AfD bejutásával egy új polgári többség jöhet létre Németországban. Ha a Dieter Stein által is említett irány győzedelmeskedik a bevándorlásellenes párt berkein belül, akkor az AfD egy új polgári pártként, »a politikai értelem útját« járva gazdagíthatja a jobboldali, jobbközép tábort. A matematikai többség már fennáll, a kérdés az, hogy mindez politikai realitássá válik-e a közeljövőben.”