Vona a repedésben

„Elhívták Vonát az oroszlán barlangjába. Ez a hely a Szeretem Magyarországot Klub, és miképpen a kezdetek kezdetén az esszénusok a barlangjaik mélyére, úgy húzódtak ide vissza a hardcore libsik a végzetek legvégén. Ebbe a klubba. Ahová el kellett mennie Vonának Canossát járni, és hogy Heller Ágnes ráüsse az »Ellenőrizve« pecsétet.

»Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér« – énekli Vona Helleréknek. És tényleg hosszú út az, valóban. Mint az egyszeri ember Karinthy paródiájában: a Csömöri úttól egészen a Filatorigátig. A gárdamellénytől a Gucci zakóig. A »csak a nemzet«-től a »jó lesz most bárki«-ig.

»Vona deklarálta, hogy a Jobbik bárkivel kész összefogni a Fidesz ellen.« Ebben a mondatban van a lényeg, itt húzódik meg a hírérték. Innen fejthető fel minden, ez az új alfa és ómega. Hiszen azért lássuk be, nehéz volt értelmezni Vona éji dalát Heller Ágneshez, és Ágnes asszony kissé VONAkodó, de azért szerelmetes beleegyezését is.

»Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér / szeretni valakit valamiért«…

Ez volt a nehezen értelmezhető. Ez a valamiért – vagyis a miért is?

Már nem az.

A miért csak annyi, hogy nem számít többé semmi sem, csak Fidesz ne legyen, Orbán ne legyen.”