Lenin-fiúk demokráciája

„Ezt a liberálisok vitték tökélyre, akik állandóan az erőszak elutasítását hangoztatják, ám minden erkölcsi skrupulus nélkül alkalmazzák, sőt ideológiá­kat fabrikálnak hozzá. További jellemzőjük még a világ »jobbításának« beteges kényszere. S a legfontosabb közös tulajdonság: csak és kizárólag romokat, pusztulást, nyomort képesek maguk után hagyni, és az utánuk jövőknek állandóan romokat kell eltakarítaniuk. Napóleon, Horthy, Bethlen, De Gaulle, Putyin, Orbán: romeltakarítók és rendrakók.

Az 1919-es patkánylázadás után nyugatra menekülő bolsevik gazemberek pontosan ugyanazt csinálták, mint mai utódaik. Megkísérelték tönkretenni, lejáratni, átvitt értelemben és a lehető legvalóságosabban is blokád alá vonni Magyarországot. Így őrjöngött például Kunfi Zsigmond Bécsből: »Minden erkölcsös (…) ember befogja az orrát, ha a magyar nevet hallja. Annak a trágyadombnak dögletes bűze, amelyet kereszténykurzusnak neveznek Magyarországon, az európai erkölcsi és politikai köztisztaságnak égető problémájává lett, és mindenki, nem csak szocialisták, egyetért abban, hogy ezt a szemétdombot el kell hordani.« (Világosság, 1920. június 29.)

Ismerős, ugye? Hát persze hogy az. S ugyanebben a hangnemben szerveztek bojkottot, blokádot, ellenállást, engedetlenséget a tömeg­gyilkosok. És uszították minden módon a nemzetközi baloldalt és a szakszervezeteket, amelyek ugyanolyan idiótákból álltak, mint ma.”