Tartsunk népszavazást az állami cégvezetők béréről?

„Néhány napja a Kúria hitelesítette Vágó Gábor egykori LMP alapító és volt parlamenti képviselő népszavazási kérdését az állami vállalatok bérplafonjáról. Vágó kérdése lényegében arra irányul, hogy maximalizálják-e az állami vállalatok vezetőinek bérét, mely nem haladhatná meg a köztársasági elnök javadalmazását. Vágó kezdeményezése része annak a trendnek, mely a túlzott és egyre növekvő jövedelmi egyenlőtlenségeknek próbál gátat vetni. Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt elnöke programjának egyik ígérete volt, hogy a kormányzati szerződésekkel rendelkező cégeknél nem lehet húszszorosnál nagyobb a maximális jövedelemkülönbség a legkevésbé jövedelmező állások és a vezérigazgató jövedelme között. Itthon Botka László egyaránt propagálta a közszolgálati bérplafon ötletét (szintén az államfő fizetését megszabva plafonként) és Corbyn elképzelését is a jövedelmi különbségek csökkentéséről (noha más szorzóval – a szocialista miniszterelnökjelölt hétszeres jövedelmi különbségeket tartana indokoltnak cégen belül).  

A népszavazási kérdést támogatta az MSZP, az LMP, az Együtt, a Párbeszéd és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is, a Jobbik pedig még nem döntötte el, támogatja-e a kérdést. Ugyanakkor a Momentum Mozgalom biztosan nem támogatja Vágó kezdeményezését. Az Indexnek távolmaradásukat a következővel indokolták: »A Momentum szerint a közszférában a magánszférához hasonlóan versenyképes, a piaci viszonyoknak megfelelő bérezésre van szükség, ezért nem támogatjuk Vágó Gábor népszavazási kezdeményezését. A Momentum-kormány páros lábbal fogja kirúgni a politikai kinevezetteket és felelősen gazdálkodó állami vállalatokat fog működtetni, ahol a vezetők fizetését nem a köztársasági elnökéhez, hanem a saját munkájuk eredményeihez és a gazdasági lehetőségekhez mérjük.«

A közleményből számomra úgy tűnik, a párt nem érti a topmenedzseri jövedelmek elszabadulásának problémáját, és Vágó javaslatát egy naiv gazdaság- és társadalomszemlélet alapján utasítják el, mely a piaci folyamatokat szinte természeti törvényekhez hasonlónak képzeli el, s melyek erkölcsi szempontból vagy egyenesen helyesek, vagy legalábbis erkölcsileg nem kifogásolhatók.”