Romokban a radikális oldal

„Pár évvel ezelőtt egy interjúban ön nácinak vallotta magát.

Soha nem vallottam magam nácinak. Egy interjúban számomra fontos értékekről beszéltem, amivel definiálni akartam gondolkodásom meghatározó alaptételeit. Megemlítettem, hogy van rassz- és nemzettudatom, hiszek a tekintélyelvre épülő autokráciában, vallom a különbözőség elvét, nem tartom elfogathatónak a deviancia normalitást elsöprő térnyerését. Egy neoliberális újságíró számára ezen gondolatok összessége azonnal náci besorolás alá kerül.

Ha a mozgalom valóban sikeres lesz, párttá alakul?

Elképzelhető. De előtte a mozgalomnak bizonyítania kell életképességét, valamint magának a mozgalmi aktivitásnak kell megteremtenie azt a mítoszt, ami mozgósítóerővel rendelkezik. A nemzeti radikális oldal romokban hever, tele van csalódott, megkeseredett emberekkel akiket nagyon nehéz lesz újra hadra fogható állapotba hozni. Az új mítosz kialakulása ezt a folyamatot segítheti.

Ki rombolta le ezt a mítoszt?

A Jobbik néppártosodása nagyban hozzájárult ehhez, mert a párt elhatárolódott a valódi jobboldaliságot jelentő radikális értékrend képviseletétől, alternatíva nélkül hagyva nagyon sok embert.

Visszatérve a párttá alakulásra, annak élén hiteles, elfogadott, ismert vezetőkre van szükség. Kik lehetnek ezek?

Az én jelenlétem addig fontos, míg a hajó elhagyja a kikötőt. Amint a hajó kifutott a nyílt vízre, és elkezdte megállíthatatlanul szelni a hullámokat, akkor tudjuk, hogy a kezdeményezésünk sikeres volt. Ezek után lehet igény a pártformáció létrehozására, valamint színre léphet egy felkészült, büszke és tettre kész aktivistákból álló, hiteles érdekvédelmet megvalósítani képes új politikusgeneráció.

A vezetők személyét illetően beszélhetünk jelenleg is aktív politikusokról?

Igen. De neveket korai lenne mondani.

Ha párttá alakulnak, megméretik magukat a jövő évi választásokon?

Igen.”