„Kivételesen igaza van Bencsik Gábornak, amikor ezt írja: »Az ellenzék hét éve nem hajlandó elvégezni azt a szellemi munkát, hogy megértse, a Fidesz mit miért csinál, és a támogatói miért támogatják. Behunyt szemmel próbálják eltalálni a céltáblát – az eredmény ismert.« Ez pontosan azon fontos felismerések egyike, amelyek életre hívták a Racionalista Pártot: vizsgáljuk meg, mit csinál jól a Fidesz, és mit csinál az ellenzék rosszul. Nézzünk magunkba, és ne riadjunk vissza a saját hibáink beismerésétől sem. Tudom, hogy nehéz, az elmúlt 10 évben én is átmentem ezen (elmúltnyolc(tíz)év – egy leszerelt Fidesz-pártkatona őszinte vallomása című könyvemet is azért írtam meg, hogy kiírjam magamból mindazt a feszültséget, amit ez az egész folyamat okozott) de felszabadító érzés a saját lelkiismereted szerint a saját utadat járni.
Többször írtam már én is hasonlókat, mint a fenti idézet – például a »Racionálisan a bevándorlási válságról és a terrorizmusról« című januári posztban is. Ez pontosan arról szól, hogy nem kell és nem szabad kényszeresen ellenkezni a kormánnyal, hiszen ha csak egyszer is igaza van véletlenül, akkor onnantól kezdve folyamatosan azt fogja a képedbe dörgölni.
Tehát engem egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy ne végeztem volna el ezt az ominózus munkát – ez sokkal inkább igaz Bencsik Gáborra és úgy általában a kormánypárti sajtóra, ez pedig az alábbi (szintén a linkelt cikkből kimásolt) két mondat tükrözi a legjobban:
»Három éve az ellenzék lenézte a Fideszt. Ez változott: most már inkább démonizálja. Viszont a Fidesz választóit továbbra is lenézi. A politikusok tartózkodnak ugyan a direkt minősítésüktől, a baráti média azonban agymosott zombiknak tartja őket, és nem mulaszt napot, hogy ne röhögjön rajtuk gúnyosan.«
Mérhetetlenül cinikus ez, egyúttal hatalmas öngól. Pont a kormánypárti sajtó az, ami megállás nélkül démonizál mindenkit, és ezzel segíti a Fideszt a saját képzelt démonjaik elleni harcban: kezdetben Gyurcsány és a 'zelmúltnyolcév volt a mumus, utána az IMF, a magánnyugdíjpénztárak, a közműcégek, a multik, a bankok, Brüsszel, a migránsok, újabban pedig Soros György és mindenki, aki a kormányt kritizálja.