A komcsi tömeggyilkos nem akarhat atomháborút

„Az alapkérdés az, hogy a Kim-rendszer mennyire tekinthető épeszűnek. Ha abból indulunk ki, hogy Kim és társai alig várják, hogy öngyilkosok lehessenek, akkor tényleg nem zárható ki egy észak-koreai nukleáris csapás Guam vagy akár Seattle ellen. Ez esetben jobb megelőzni a nagyobb bajt egy előzetes csapással. Ha viszont feltételezzük, hogy Kimék nagyon is jól tudják, mit csinálnak, akkor érdemes átgondolni a dolgot.

Márpedig az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a phenjani döntéshozók a maguk logikája szerint tökéletesen észszerűen viselkednek. Ezt mutatja, hogy az elmúlt évtizedek – akármilyen furán hangzik is – sikernek tekinthetők a Kim család szempontjából. A rezsim él és virul, túlélte a kommunista országok többségének összeomlását – hol van már az NDK vagy Csehszlovákia? –, a 2000-es évek demokráciaexport-hullámát – hol van már Szaddám vagy Kadhafi?

A világ legnagyobb hatalma fél tőle, és napi szinten foglalkozik vele, a második legnagyobb hatalma meg kénytelen életben tartani. Ha abból indulunk ki, hogy minden rezsim alapvető célja a túlélés, akkor azt kell mondani, hogy a legfontosabb feladatát Phenjan mindeddig remekül teljesítette. Nyugodtan lehet mélységesen cinikus, de azért racionális szereplőnek tartani, amely öngyilkos hajlamok helyett inkább szuper túlélési ösztönökkel rendelkezik. Erre viszont már lehet építeni, hiszen ha valaki nem akarja kinyírni magát, arról feltételezhető, hogy – fenyegetések ide vagy oda – nem fog háborút kezdeményezni az Egyesült Államok ellen, hacsak nagyon sarokba nem szorítják, vagy valamit el nem számol.”