Nekem a Balaton örök szerelem

„Balatoniként mit gondol a tó körül néhány éve elindult változásokról, akár a turizmus, akár a kulturális kínálat szempontjából?

Sok előrelépés történt – a rendszerváltozás óta a kultúra, a vendéglátás és a gasztronómia sokat fejlődött a régióban. Viszont nagyon hiányzik a helyiek bevonása. Rengeteg a jó elképzelés, de ezek előkészítésébe gyakran nem kapcsolják be a helyi közösségeket. Ezek a települések – akár a déli, akár az északi parton – nagyon kicsik. Főleg, ha azt nézzük, hányan vannak az őslakosok, akik egész évben ott élnek. Közös nevezőre kellene jutni velük, ami nem egyszerű.

 Az is probléma, hogy a megyehatárok elválasztják a régiót, és ez megtöri az egységet. A két világháború közti időszakban a Balatont a központi politikai irányítás egyben kezelte – annak ellenére, hogy a megyehatárok és a közigazgatási egységek akkor is megvoltak. Erre jött létre a Balatoni Szövetség, ami nagyon jó példa. Szerintem ma is ilyen szemléletre lenne szükség – én mindenképpen egységes régióban gondolkodnék, még ha a megyerendszer meg is maradna. További kérdéseket, eltérő kezelési módokat vet fel, hogy a régióban minden településnek egyedi arculata van – sokféle tájegység, különböző történelmi hagyományokkal. Ezért nem szeretem akár Füredet Siófokhoz hasonlítani. Semmiképpen nem a helyenként eltérő sajátosságokat kellene megszűntetni, de egyfajta balatoni egységbe integrálni.

Ehhez azonban párbeszédre lenne szükség a települések között. A déli partot ismerem jobban – itt az olyan alapvető dolgokban sincs nagy összekapcsolódás, mint a programok összehangolása, vagy a közös problémák megoldása, persze akadnak pozitív kivételek. Másrészt, a térségi turisztikai társulások és a helyi önkormányzatok között sem mindig van megfelelő együttműködés.

Mostanában többször felmerül az igény, hogy a Balatonnál érdemes lenne továbblépni a strandkultúrán. A Balatoni Kör pl. a gasztronómiában szeretne más alternatívát kínálni. Mennyire látja ezt járható útnak?

Jóban vagyok a Balatoni Kör tagjaival, nagyon tisztelem, amit csinálnak. A teljes kép ennél persze árnyaltabb. Ők többségében az északi partot képviselik – bár a déli partról ott van Csapody Balázs a Kistücsökkel, és több borászat is. Arrafelé több az étterem, a borászat, több olyan szabadidős lehetőség van, ami nem kötődik a strandoláshoz. Semmi probléma nincs ezzel; megint a történeti hagyományokra utalnék: az északi part eleve máshogy indult. A déli part adottságaival viszont, ha akarjuk, sem tudjuk nem elsődlegessé tenni a strandkultúrát. Értem az irányvonalat, hogy a Balaton legyen négyévszakos, és mellszélességgel támogatom. Azzal azonban mindenképp kiegészíteném, amik a déli parti települések igényei és azok javarészt a strandokhoz, fürdéshez, a gyerekesek, családosok kikapcsolódásához kötődnek.”