„Magyarországon a zsidóság biztonságban van, helyzete stabil. Az antiszemitizmus nem erősödött, a magyar–izraeli kapcsolatoknak pedig látványos lökést adott Benjamin Netanjahu látogatása, valamint az, hogy a magyar miniszterelnök zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ügyében. A magyar zsidóság közérzetét az is javította, hogy a kormány temető-helyreállítási programot jelentett be, és általában is nagyon bőkezű a zsidó vallási célok finanszírozásában. Ezzel az önmagában helyes, nem először kifejtett, méltányos anti-antiszemita fellépéssel »csak« az a probléma, hogy nem konzekvens. Nem illeszkedik egy általános gyűlöletmentes felfogás keretei közé, hiszen a kormányzat vélt vagy valós ellenfelei személyükre szabott politikai kampányok célpontjai lehetnek, akár migránsok, politikai pártok vagy Soros Györgyök.
A magyar zsidóságot ebben a világban tényleg nem érik közvetlen sérelmek az állam részéről. Az öröm mégsem lehet felhőtlen, »belső« szempontból sem. Ha a magyar zsidókat azon kívül is érdekli a világ, hogy ők éppen zsidók, tehát ha a konkrét zsidó szempontokon (vallásgyakorlás szabadsága, kóserség stb.) kívül vannak más szempontjaik is, akkor ezeknek semmiképp sem szabad elszakadniuk a jogtól és az igazságosságtól. Ugyanez a helyzet Izraellel kapcsolatban is. A zseniális kamarillapolitikus – mármint Benjamin Netanjahu – kapcsolatait a világ szabadelvű zsidósága ellenében építi (jó példa erre szembefordulása az amerikai zsidóság nem ortodox részével), és ez ügyben is jó lenne, ha az igazságosság inkább érvényesülhetne.