Mégsem szavazza meg a Tisza Párt a Karácsony Gergely által javasolt főpolgármester-helyetteseket
Az indoklásból az derül ki, hogy nem Gyurcsány embereivel, a régi baloldali káderekkel van bajuk, hanem azzal, hogy nincs szmsz.
A magyar zsidóságot ebben a világban tényleg nem érik közvetlen sérelmek az állam részéről. Az öröm mégsem lehet felhőtlen, „belső” szempontból sem.
„Magyarországon a zsidóság biztonságban van, helyzete stabil. Az antiszemitizmus nem erősödött, a magyar–izraeli kapcsolatoknak pedig látványos lökést adott Benjamin Netanjahu látogatása, valamint az, hogy a magyar miniszterelnök zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ügyében. A magyar zsidóság közérzetét az is javította, hogy a kormány temető-helyreállítási programot jelentett be, és általában is nagyon bőkezű a zsidó vallási célok finanszírozásában. Ezzel az önmagában helyes, nem először kifejtett, méltányos anti-antiszemita fellépéssel »csak« az a probléma, hogy nem konzekvens. Nem illeszkedik egy általános gyűlöletmentes felfogás keretei közé, hiszen a kormányzat vélt vagy valós ellenfelei személyükre szabott politikai kampányok célpontjai lehetnek, akár migránsok, politikai pártok vagy Soros Györgyök.
A magyar zsidóságot ebben a világban tényleg nem érik közvetlen sérelmek az állam részéről. Az öröm mégsem lehet felhőtlen, »belső« szempontból sem. Ha a magyar zsidókat azon kívül is érdekli a világ, hogy ők éppen zsidók, tehát ha a konkrét zsidó szempontokon (vallásgyakorlás szabadsága, kóserség stb.) kívül vannak más szempontjaik is, akkor ezeknek semmiképp sem szabad elszakadniuk a jogtól és az igazságosságtól. Ugyanez a helyzet Izraellel kapcsolatban is. A zseniális kamarillapolitikus – mármint Benjamin Netanjahu – kapcsolatait a világ szabadelvű zsidósága ellenében építi (jó példa erre szembefordulása az amerikai zsidóság nem ortodox részével), és ez ügyben is jó lenne, ha az igazságosság inkább érvényesülhetne.
Fontos a terrorizmus elleni küzdelem, illetve az is, hogy Izrael valóban békés sziget egy háborgó óceán közepén. De az is ildomos lenne, ha az erő és a nyugati politikai hagyomány birtokában látnánk valamilyen iniciatívát a palesztin–izraeli viszály tekintetében, ami nem csupán azok számára fontos, akik szóvá teszik az egy területen, de különféle jogállás szerint élők helyzetének elfogadhatatlan igazságtalanságát, hanem azok számára is, akik elismerik, hogy ma Európa és a nyugati világ egyre inkább ostromlott erőddé válik. Ebben a feszültségben a zsidó állam helyzete egy fontos szövetségi és érdekrendszer tartós részévé teszi Izraelt.”