Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Akárhány zsebrádió sugároz is az országban, ugyanazokat a kormánypozitív híreket szajkózza, hiszen az MTI ingyen van, önállóan hírt szerkeszteni pedig nemcsak strapás, de azonnali gazdasági ellehetetlenüléssel is jár.
„Kettőezer-tizenhét nyarára a Nemzeti Együttműködés Rendszere sikeresen klónozta a gyerekkoromat. Újrateremtette azt a helyzetet, amikor szinte csak az ő hangja hallatszik el az állampolgárokhoz. Fél tucat állami tévécsatornáról és a második legnagyobb kereskedelmiből is dől a Matúzné-híradó, csak hol közéletire, hol bulvárra fazonírozzák. Akárhány zsebrádió sugároz is az országban, ugyanazokat a kormánypozitív híreket szajkózza, hiszen az MTI ingyen van, önállóan hírt szerkeszteni pedig nemcsak strapás, de azonnali gazdasági ellehetetlenüléssel is jár. Újságot pedig jószerével már csak Habony Árpád és Mészáros Lőrinc ad ki, és most befejezték, amit tavaly ősszel elkezdtek: kormányközeli strómanokhoz került a még függetlennek megmaradt néhány megyei napilap is. Várhatóan csak idő kérdése, hogy a lojalitását a Népszabadság megszüntetésével bizonyító Heinrich Pecina a maga szeletét újra csak felkínálja Mészáros Mediaworksének, amely hónapok óta ugyanazt az egy propagandalapot adja ki tucatnyi különböző fejléc alatt.
Mondom, láttunk már ilyet. De a hetvenes években mégis volt valami egészséges veszélyérzet az emberekben. Legalább sokan hallgatták a Szabad Európát.”