Populista németek

„A tanulmány azonban úgy is olvasható, hogy a németek kétharmada kisebb-nagyobb mértékben elégedetlen a fennálló liberális demokrácia működésével, de nincsenek alternatív pártok, amelyekre szavazhatna. A baloldal és jobboldal korábbi demokratikus pártjai, a valamikori szociáldemokraták és kereszténydemokraták már rég nem azt képviselik, amit választóik elvárnának tőlük, az újonnan, akár balról, akár jobbról megjelenő pártokat pedig a »liberális demokrácia« azonnal szélsőségesnek (populistának) minősíti, és a kezében lévő média segítségével mindent meg is tesz, hogy a választókban bűntudatot keltsen, ha esetleg ezekre akarnának szavazni. Ebből az is következik, hogy a társadalom kétharmada hiába elégedetlen a fennálló viszonyokkal, változást egykönnyen nem tud elérni, mert – ha csak nem akarja magát szélsőségesnek nyilvánítani, és ki akarná? – lényegében csak az establishmentre, azaz a »liberális demokrácia« pártjaira adhatja le a szavazatát. 

A változáshoz mindenekelőtt szellemi munícióra kellene szert tenni, illetve annak általános elfogadtatására, hogy bűntudat nélkül lehet mást választani, mint a magát liberálisnak nevező demokráciát, hiszen a második világháború utáni három-négy évtizedben Nyugat-Európában a liberalizmus és a demokrácia is mást jelentett, mint most. Ebben akár maga az óriási médiaháttérrel rendelkező Bertelsmann Alapítvány is segíthet, mert a tanulmányból világosan és egyértelműen látszik, hogy ez a konzervatív német családi tulajdonban lévő intézmény – szemben a legtöbb liberális alapítvánnyal – nem eleve elítélő módon áll szemben a »populizmussal«, csak annak szélsőséges változatát utasítja el.”