Tantervi hazaszeretet

„Kellene egy olyan haza, aminek mindenki boldog hazafija, egy könnyen szerethető haza. Egy kerettanterv nem tudja megváltoztatni a közhangulatot. Inkább változtassuk meg a közhangulatot, amit persze nem lehet a Magyar Közlönyön keresztül.

A hazaszeretet ugyanis nem a bordásfalon lógva énekelt verbunkos alatt alakul, (sőt), hanem az utcán, a boltban vagy otthon, vacsora közben. Ha a gyerek azt látja és hallja maga körül, amit egyébként maga is érezni szeretne: hogy itt élni jó!

Itt jó élni, mert itt szabadság van, béke van, és ha figyelünk egymásra és magunkra, akkor ez meg is marad.

Csakhogy manapság nem ilyenek a vacsorák, és nem a tesiórák miatt. Hanem miattunk, a lustaságunk, kényelmességünk miatt. Úgy tűnik elfelejtettük, hogy a szabadság, a béke a nyugalom nem »csak úgy« van és nődögél körülöttünk, amit csak élvezni kell, hanem pillanatról pillanatra nekünk kell megteremtenünk. Ez fáradságos munka, de ha nem végezzük el, akkor a helyére becsúszik a primitív ítélkezés, a mindennapi rettegés és a zsigeri gyűlölet. Mindezek mellé aztán odasimul a kritikátlan rajongás, és ebből a keveredésből alakul ki a Magyar Közöny címkéjű savanyú küvé.”