Jár-e mindenkinek választójog?

„Nem azért kell mindannyiunknak megadni a választójogot, mert mindannyian ugyanolyan jó politikai döntéseket hozunk, hanem azért, mert ez alapvető feltétele annak, hogy elismerjük egymást mint politikai közösségünk teljes értékű tagjait, akiktől joggal várhatjuk el, hogy alávessék magukat a társadalmi normáknak, kivegyék a részüket a közteherviselésből, cserébe azért, nekik maguknak is beleszólásuk volt abba, hogy miféle társadalmi normák és miféle közteherviselés fog megvalósulni ebben a társadalomban.

Ha a társadalmi együttélés feltételeit egy kiválasztott csoport – iskolázottak, gazdagok stb. – szabja meg, akkor azoknak, akik nem e csoport tagjai, mi okuk lenne elismerni azokat és alávetni magukat nekik? Eleve mi jogosít fel valaki mást, hogy az én életemet érintő alapvető ügyekről – mennyit fogok adózni, ha megbetegszem, hol és hogyan látnak el stb. – az én beleegyezésem nélkül döntsön? És ugyan mi biztosítja, hogy a kiválasztott csoport ezt a hatalmat – minden tájékozottsága ellenére – a közérdek és nem a saját érdekei érvényesítésére használja fel? Ugyan miért bízzanak az iskolázatlanok abban, hogy az iskolázottak majd az ő érdekükben is cselekszenek?

Persze dönthetek úgy, hogy a nálam felkészültebbek, tájékozottabbak tanácsára hallgatok, az ő szempontjaikat teszem a magamévá, ám a döntés akkor is az enyém kell, hogy legyen, másként sem az nincs elismerve, hogy teljes értékű, önálló személy, sem az, hogy a társadalom teljes értékű tagja vagyok. Márpedig ekkor a társadalom számomra nem más mint idegen, elnyomó hatalom, amelyhez pontosan annyi közöm van, mint egy megszálló országhoz. A demokratikus jogok megvonása megbontja a társadalom szövetét, a társadalom tagjait idegenné, a hatalmat zsarnokivá teszi.”