„Azok, akik a szociális ágazatban dolgoznak, napról napra, emberfeletti munkával küzdenek azért, hogy a rászorulóknak, szegénységben élőknek, hajléktalanoknak, időseknek segítséget nyújtsanak. Mondhatja persze azt bárki, hogy ezt a munkát lehetne jobban is csinálni, de akkor gondoljon bele abba is, hogy nem ritkán 12 órás munkaidőben, fizikailag és lelkileg is megterhelő munkát végezni örökké mosolyogva nem lehet.
Pláne nem akkor, amikor a szakma azzal kénytelen szembesülni, hogy a bérpótlékaikra szánt összegből 90 milliót átpattintanak egy bicikliversenybe, ezzel is beárazva azt a munkát, amit végeznek – a gesztus legalábbis önmagáért beszél. Egy elnyomott, lesajnált, problémáktól hemzsegő ágazatból átcsoportosítani pénzeket egy biciklis körversenybe: mégis mit sugall ez mindazoknak, akik hivatásuknak tekintik a szociális segítségnyújtást, ugyan hogyan motiválná és rántaná ki őket ez a fásultságból, a kiégésből? És miféle állam az, amelyik ettől a területtől – még egyszer tehát: a szociális- és gyermekvédelemtől – vesz el pénzt, hogy a verseny- és nemzeti látványsportba ölje?