Aláírták a három éves bérmegállapodást
A 2026-os választásoknak ez lesz a döntő tényezője, nem pedig az, hogy nyáron hány fokos a vasajtó a kórházakban.
Biztos, hogy azoktól kell elvonni ezt a pénzt, és bicikliversenyre költeni, akik olyan gyerekekkel dolgoznak, akiknek soha nem lesz biciklijük?
„Azok, akik a szociális ágazatban dolgoznak, napról napra, emberfeletti munkával küzdenek azért, hogy a rászorulóknak, szegénységben élőknek, hajléktalanoknak, időseknek segítséget nyújtsanak. Mondhatja persze azt bárki, hogy ezt a munkát lehetne jobban is csinálni, de akkor gondoljon bele abba is, hogy nem ritkán 12 órás munkaidőben, fizikailag és lelkileg is megterhelő munkát végezni örökké mosolyogva nem lehet.
Pláne nem akkor, amikor a szakma azzal kénytelen szembesülni, hogy a bérpótlékaikra szánt összegből 90 milliót átpattintanak egy bicikliversenybe, ezzel is beárazva azt a munkát, amit végeznek – a gesztus legalábbis önmagáért beszél. Egy elnyomott, lesajnált, problémáktól hemzsegő ágazatból átcsoportosítani pénzeket egy biciklis körversenybe: mégis mit sugall ez mindazoknak, akik hivatásuknak tekintik a szociális segítségnyújtást, ugyan hogyan motiválná és rántaná ki őket ez a fásultságból, a kiégésből? És miféle állam az, amelyik ettől a területtől – még egyszer tehát: a szociális- és gyermekvédelemtől – vesz el pénzt, hogy a verseny- és nemzeti látványsportba ölje?
Több mint 90 ezren dolgoznak a szociális ágazatban, és naponta 800 ezer embernek segítenek. Manapság, ha kormányköltésekről van szó, 90 millió forint igazán nem számít nagy összegnek. De felmerül a kérdés: biztos, hogy azoktól kell elvonni ezt a pénzt, és bicikliversenyre költeni, akik olyan gyerekekkel dolgoznak, akiknek soha nem lesz biciklijük? Tényleg pont az ezer sebből vérző szociális szférából kell kivonni még 90 milliót, hogy a sportszektorba pumpálják?”