„A nagy többség azonban vagy el sem jön már Erdélybe, vagy ha eljön – a finomvegyes állapotokat látva – boldogan megy vissza Németországba. A fiatalok generációja már nem küzd a két világ közötti szkizofréniával úgy mint a kivándorolt/elűzött ősei. Az élet megy tovább az új otthonban, a régi világ pedig elöregedő szervezetekbe szorul vissza.
Erdélyi magyarként át tudom érezni a helyzetüket.
Ami a Szászfölddel lezajlott, az már zajlik az erdélyi magyar szórványban, és kisebb mértékben a magyar tömb-területeken is. Főleg szórványban egyre több a szász sorsra jutott erdélyi magyar falu is. Nem ritkán éppen volt szász falvak közelében dél-Erdélyben vagy Beszterce környékén. Az erdélyi magyar falvak s városok százai pont úgy telnek meg nyáron a hazaérkezőkkel, mint a szászok. Egyszerre csodálom és szomorkodom a történeteiken, mert azok részben a mieink is. De nekünk még van ahová és akikhez hazajönni. Nekik?”