Nyílt levél a változásra vágyókhoz

„A közvélemény-kutatások szerint nagyon sokan és egyre többen vagyunk, akik kormányváltást szeretnénk, mégsem tudunk közös hangot találni, olyat, amely lényegesen eltér a közélet eldurvulását, az egymásnak feszülést eredményező beszédmódtól. Évekkel ezelőtt belekerültünk egy kerékvágásba, amelyből azzal nem tudtunk kizökkenni, hogy a »Gyurcsány, takarodj!«-ot felváltotta az »Orbán, takarodj!«. A 2006-os nyári gyűlöletszítás az őszi véres tettlegességéhez vezetett, amelynek az értelmezését aztán ráhagytuk az elkövetők mögött állókra. Így aztán ma már a szempillánk sem rezdül, amikor ezredszer emlegetik a szemkilövő rendőröket meg a szemkilövető Gyurcsányt, vagy éppen a szocialistákat. Kevesen voltunk, akik szót emeltünk ez ellen a teljesen egyoldalú narratíva ellen, amely meg sem említi a rendőrök elleni atrocitásokat.

Persze az is sajnálatos, hogy egyetlen tüntető elveszítette a fél szemét, de az végképp, hogy mára már csak a Fidesz narratívája maradt fenn. Már csak azért is, mert napnál világosabb, hogy idén ősszel erre a narratívára fogják építeni azt az akciójukat, amelyet Kövér László házelnök már beharangozott a Martosi Szabadegyetemen: »Az ősszel leplezetlen koalíció jöhet létre a magyarországi ellenzék és a Soros-féle szervezetek között, hogy utóbbiak a demokrácia intézményrendszere elleni nyílt támadásokkal, utcai zavargásokkal gerjesszenek hangulatot a választások előtt.« Értsd: a zavargások 2006-os rémét felidézve a kormánypárt megint megjelenhet a rend fenntartójaként, hogy biztosítsa magának a harmadik kétharmadot. Arra azonban nem számíthatunk, hogy ezt a tőrbecsalást egykönnyen kivédhetjük: nincsenek megfelelő fórumaink a szócsövek túlnyomó többségét bitorló kormánypropaganda harsogásával szemben, így a nép csak azt fogja meghallani, amit hallani akar.”