Egy dolog miatt gyűlöltem eddig a Pride-ot

„Végtelenül szomorú az a pillanat, amikor a rendezvény végén elindulsz a busz/villamos felé, és előtte a menetkísérők rád szólnak, hogy tedd el a szivárványos zászlót, mert nem biztonságos az utcán azzal továbbmenni.

Nem elég, hogy újra vár az a posvány, ami a hétköznapokat jellemzi, de még félj is a saját városodban fényes nappal az utcán.

A kormány folyamatosan azt hangoztatja, hogy féljek a migráncsoktól, a terroristáktól, a más vallásúaktól (ilyen alapon a KDNP-től is félhetnék) meg a Soros György-féle libsiktől, akiktől soha, semmilyen formában nem éreztem magam veszélyben. Érdekes módon, amikor ténylegesen olyan helyzetbe kerülök, hogy félnem kell, arról a magát keresztény-konzervatívnak tekintők mélyen kussolnak. Amikor olyan idiótáktól kell rettegnem, akiket felháborít egy nyomorult szivárványos zászló, akkor hol van a magyar emberek biztonsága, ami a kormány állítólagos elsődleges célkitűzése?

Mennyire álságos a magyar emberek biztonságával kampányolni, miközben egy szó sem esik egy ilyen konkrét dologról, amikor magyar emberek biztonsága van veszélyben?

Ilyenkor érzem át, milyen ma melegnek, vagy transzneműnek lenni Magyarországon.

Azt még úgy-ahogy elfogadom, hogy ha valakinek nem tetszik a Pride. Ha meztelenül »vonaglok« az utcán, azzal esetleg tényleg kivívhatom egyes érzékenyebb lelkületű járókelők haragját, bár egy pofonra ez sem lehet elég indok (és ha belenézel az alábbi élőben rögzített, vágatlan videóba – amiben kifejezetten arra kerestem választ, hogy mi oka lehet bárkinek gyűlölni a Pride-ot – akkor láthatod, hogy semmi ilyesmi nem volt). Lehet kritizálni a Pride-ot és résztvevőit, de semmi olyasmit nem követünk el, ami miatt megérdemelnénk, hogy bárki fizikailag bántalmazzon minket.”