Máris eltelt volna fél év 2017-ből? Új regénnyel jelentkezett Neil Gaiman és John Scalzi, Ian McDonald a Holdra repített minket, László Zoltán a tenger alá, Veres Attila pedig a sötét erdők mélyére. Idén sem maradtunk remek fantasztikus regények nélkül az első félévben. Most rangsoroltuk a kedvenceinket.
A 2017-es év végén legjobbnak talált fantasztikus könyvekért katt ide!
*
Ben H. Winters itthon Az utolsó rendőr-trilógiával tette le a névjegyét, most pedig egy alternatív történelmi regénnyel jelentkezett az Agave Könyveknék a Könyvfesztiválon, amelyben az USA négy államában sosem szűnt meg a rabszolgaság.
Ezt írtuk róla mi: „A regény vége után pedig elgondolkodhatunk: valóban egy sokkal jobb világban élünk, mint Victor? Ahol a rabszolgaság ugyan jogilag talán már sehol sem létezik; de a nyugati világ anyagi jólétét, fast fashion ruháit, iPhone-jait és más eszközeit a nagy és kicsi keleti országok éhbérért dolgozó munkásai biztosítják?”
Ezt írta róla más: „Winters nem hagyja, hogy eltávolítsuk magunktól a regényt, nem rázhatjuk le annyival, hogy Amerika az messze van és ez egyébként is csak fikció. Újra meg újra eszünkbe juttatja, hogy a valóság sem (sokkal) jobb, teljesen mindegy, hogy az okostelefonhoz afrikai gyerekek termelték ki a kobaltot és dél-ázsiai munkások gyártják a fast fashion ruházatot fillérekért.” (Pomsár Péter, Szubjektív Kultnapló)
Érdekes, a szokásostól elütő epikus fantasyvel debütált itthon Seth Dickinson a Gabo SFF-nél. A könyv főhőse egy könyvelő, az első és egyben utolsó epikus csatára pedig a regény utolsó taktusáig kell várni. De megéri.
Ezt írtuk róla mi: „Hány árulást lehet egyáltalán ép ésszel túlélni? A könyv folyamatos fordulatai egyértelműen kikészítik az embert.”
Ezt írta róla más: „Bizonyos pillanatokban még érezhetően egy elsőkönyves szerző alkotása a Kormorán Baru, az áruló, bizonyos pillanatokban pedig olyan, mintha Seth Dickinson már évtizedek óta erre készülne. Sajátos megközelítése miatt szerintem inkább csak elmélkedni fogunk róla, mintsem annyira átérezni, de közben meg tele van remek ötletekkel és kreatív megoldásokkal.” (Szabó Dominik, ekultura.hu)
John Scalzi elkezdte szállítani a csillagászati összegért előre felvásárolt tucatnyi könyvét: ezek közül az első egy új űropera-sorozat nyitánya, ami a tervek szerint csak két részes lesz, és ami hozza a megszokott színvonalat.
Ezt írtuk róla mi: „Nem kell nagyon túlgondolni a dolgot: új sorozatában John Scalzi egy profin kitalált, és szokás szerint remekül megírt, szuper párbeszédekkel operáló űroperát tett le az asztalra. ”
Ezt írta róla más: „Szóval Scalzi megint megírta A remény rabjait. Megbízható minőség, garantált kikapcsolódás, ami mindenki számára befogadható.” (Pintér Máté, Roboraptor)
Tapasztalat: ha Neil Gaiman istenekről ír, abból általában jó dolog fog kisülni. Most gyerekkori kedvenceit, a skandináv isteneket vette elő, leporolta történeteiket, és olvasmányos formában tárta újra őket a nagyközönség elé.
Ezt írtuk róla mi: „A legnagyobb érdemének azt tartom, hogy Gaiman valóban háttérbe vonult, és nem annyira kiszínezni és átírni akarta a már meglévő történeteket, nem szatírát akart kanyarítani belőle, hanem kidomborítani bennük azt, ami egyébként ott van, csak nem biztos, hogy más interpretációban felfedezi az ember.”
Ezt írta róla más: „Az Északi mitológia stilisztikai tekintetben kiemelkedő alkotás. Illeszkedik Gaiman irodalmi vállalásához, hangulatban sem tér el eddigi szövegeitől. A formát a maga és az elmondandó narratíva igényére csiszolja, a tartalmat a legaprólékosabb és legpontosabb műveletek során alakítja ki.” (Fekete I. Alfonz, KULTer)
Magyarul is folytatódott Robert Jackson Bennett rendhagyó fantasyje az Agave Könyveknél: ezúttal az előző kötet egyik mellékszereplőjét követjük, aki rendet próbál tenni a leigázott kontinens legkeményebb vidékén, Vúrtyasztánban. Az egykori istenek még mindig nem haltak meg eléggé.
Ezt írtuk róla mi: „Mindenesetre Bennett hozta a kötelezőt: engem már az első kötetnél megfogott a világgal, amit most tovább tágított, és jobban kifejtette Mulaghesh és Sigrud karakterét, megalapozva ezzel a trilógia zárását, a City of Miracles-t.”
Ezt írta róla más: „Bennett elgondolkodtató, politikailiag és erkölcsileg egyaránt érzékeny témákat boncolgat a Pengék városában, amely, köszönhetően eme merészségének, érdekfeszítő nyomozói vonulatának, beszippantó világának és az utóbbi idők legjobb karakterábrázolásának, az idei felhozatal egyik legélvezetesebb olvasmányélménye.” (Desrix, Geekz)
Idén visszatért a sci-fihez László Zoltán az Agavnál. Hirtelen megjelenik a tenger mélyén egy csomó furcsa idegen, akik teljesen átalakítják az emberek világát. Na de mit keresnek itt? Mi a valódi céljuk? Tényleg az, hogy az embereket szolgálják?
Ezt írtuk róla mi: „László Zoltán a Távolvízben egy rendkívül izgalmas alaphelyzetet vázol fel, már a fülszöveg olvasásakor sok kérdés merült fel bennem, és ezek nagy részét a szöveg is boncolgatja.”
Ezt írta róla más: „Egyedi alapötletével (az idegenek inváziója nem fenyegetést jelent, hanem segítséget), kiegyensúlyozott cselekményszövésével, valamint színes és izgalmas világával a Távolvíz üde színfolt a kortárs magyar science fiction palettáján.” (Keserű József, SFmag)
Egy apokalipszis utáni furcsa város, ahol ijesztő lények uralkodnak. Két ember, egy férfi és egy nő, akik túl akarnak élni. És egy mindenkinél furcsább lény, aki átrendezheti a város viszonyait. Na meg a repülő medve.
Ezt írtuk róla mi: „VanderMeer remek világteremtő, olyan apró, ügyes megoldásokkal festi le a furcsa város, illetve Rachelék szakadt menedékének atmoszféráját, hogy szinte észre sem vesszük, de pontosan tudjuk, milyen érzés lehet ott lakni.”
Ezt írta róla más: „A Borne világa és a két szörnyetege, a címszereplő és a medve magával ragadóak. Mert valahol sejteti a magyar borítón szereplő szöveg, de nem mondja ki teljesen: ez a könyv igazából a szörnyetegekről szól.” (Takács Gábor, ekultura.hu)
Idén is hozta a Gabo SFF Jonathan Strahan sci-fi és fantasy-novellákat gyűjtó antológiáját, ami úgy kellett a hazai zsánerirodalmi közegnek, mint egy falat kenyér. Idén sem mondhatunk mást.
Ezt írtuk róla mi: „Nagyon remélem, hogy még hosszú éveken át élvezhetjük ezt a sorozatot: szerintem nagyon fontos mind az olvasóknak, mind a szárnyukat bontogató íróknak.”
Ezt írta róla más: „Az mindenképp örvendetes, hogy itt van nekünk Strahan, aki összeállítja ezeket az antológiákat, mi pedig évekkel később is valamiféle képet kaphatunk arról, milyen volt egy-egy esztendő novellatermése, mi foglalkoztatta aktuálisan a fantasztikus műfajban alkotókat.” (Szabó Dominik, ekultura.hu)
Dallas, Trónok harca és Keresztapa a Holdon: röviden így foglalható össze Ian McDonald nagyszabású sci-fije, amelyben öt családi vállalat csap össze a Hold irányításáért, lélegzetelállító végeredménnyel.
Ezt írtuk róla mi: „Ian McDonald hozzá illő kíméletlen alapossággal építette fel a Hold jövőbeli társadalmát a legapróbb részletektől a legnagyobb összefüggésekig, és szerencsére ahhoz is bőven megvan a tehetsége és a rutinja, hogy a lehető legélvezetesebb módon vezesse végig az olvasót a világon és a történéséken – egészen a könyörtelen befejezésig.”
Ezt írta róla más: „McDonald nem csinál minden fejezet vagy nézőpont váltás végére cliffhangert, ahogy Martin kényszeresen teszi, de a regény vége így is olyan, hogy ha holnap kapnám kézhez a folytatást, akkor is túl idegesítő lenne a várakozás.” (Uzseka Norbert, ekultura.hu)
Az év meglepetése eddig egyértelműen az Agave Könyvek elsőkönyves szerzője, Veres Attila, aki rögtön a debütálással levett minket a lábunkról. 1983-ban furcsa lények jelennek meg egy magyarországi erdőben, a furcsaságok pedig egyre csak szaporodnak a jelenben.
Ezt írtuk róla mi: „A hétköznapi dolgokon keresztül tör be a világba a rettegés: egyáltalán nem biztonságos például feltörni egy tojást, leülni kártyázni a kocsmában, vagy kinyitni egy könyvet.”
Ezt írta róla más: „Tényleg, hét éve írok ismertetőket az SFmagra, de ilyen lelkes szavakat még sosem írtam magyar regény kapcsán. A könyv ugyanis angolszász mércével mérve is jelentős teljesítmény, a magyar ugaron pedig csodaszámba megy.” (Kánai András, SFmag)
Wesley Chu: Időrabló (Agave Könyvek) – Szubjekítv Kultnapló
Ian Tregillis: Géplélek (Twistr Media) – SFmag
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza (Agave Könyvek) – ekultura.hu
*
A lista szokás szerint teljesen önkényes, nem az univerzum igazságát, hanem a szerző véleményét tükrözi. Kövess minket Facebookon és Molyon, és olvasd el e-könyvünket a hazai fantasztikum helyzetéről!
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Annyit elöljáróban elárulunk, hogy nem Nápolyban, de még csak nem is Olaszországban. Mutatjuk, hová „költözött” a világ legjobb pizzája.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
