Kaczylandi demokrácia

„A hír nem véletlenül váltott ki megrökönyödést és ovációt egyszerre az országban: Duda eddig ugyanis Kaczynski hűséges kesztyűbábjaként mindent aláírt, amit elé tettek. Ez akkor is kétségkívül komoly belpolitikai fordulat, ha az elnöki nyilatkozat azt a reményt is kifejezi, szakértők segítségével a törvényjavaslatot a jövőben sikerül majd a lengyel jogrendszerhez igazítani. A lélektani áttörés azonban megkérdőjelezhetetlen. Ahogy az sem tűnik romantikus képzelgésnek, hogy az, amit az elmúlt napokban láthattunk barátainknál, a demokratikus ellenzéki örökség felélesztése és megújítása volt. Walesa feltűnése, a világszerte ismert Szolidaritás-logónak az ügyre szabott újratervezése, a tüntetéseken felcsendülő egykori ellenzéki rockslágerek mind ennek a látványos megnyilvánulásai voltak.

Hogy mélyebben milyen átrendeződést ígér ez a megmozduláshullám, természetesen nyitott kérdés, de egy nagyon fontos tanulság már biztosan levonható. A tüntetéseken mindvégig együtt lobogtak a piros-fehér és a csillagos-uniós zászlók. Ezek alatt sorakoztak a liberális hipszterek, az egykori ellenzékiek éppúgy, mint a félelmet keltő, jobboldali kötődésű futballultrák. Lehet, hogy alkalmi szövetségről van szó, de a tény, hogy a demokrácia védelme ilyen látványosan összekapcsolódott az uniópártisággal, erősen kétségessé teszi a EU-ellenes retorikát felpörgető Kaczynski hadviselésének későbbi sikerét. És azok számára is elgondolkodtató lehet, akik Lengyelországot (legalábbis a helyben időnként csak Kaczylandnek nevezett PiS-földet) a távolból igyekeznek megvédeni az »inkvizítor« Brüsszeltől.”