Részt veszek a Pride felvonuláson

„Részt veszek a Pride felvonuláson. Mert megtehetem. Senki sem tilt el róla, és senki sem kötelez a részvételre. Mert szembe akarok nézni saját előítéleteimmel. És mert nem csak az élet, hanem a keresztény szolgálat is a komfortzónán kívül kezdődik.

Sok keresztény azon háborog, hogy egy Pride-on mindig akad, aki gúnyt űz a vallásból, és ezért megütközhetnek azon, egy keresztény mit keres ott (egyébként messze nem én vagyok az egyetlen, pláne nem az első). A valláskritikus megmozdulásoknak kéznyújtással és nem ökölrázással lehet elejét venni. Régóta szorongat és aggaszt az, hogy az azonos neműek házassága ügyében a keresztény emberkép nyugati társadalmainkban bukásra áll. Ezt tudomásul kell venni. A társadalmi létet megelőző igazságokról van szó, amelyek személyesen megelőznek minket, túlmutatnak rajtunk, pláne politikai harcainkon. Dühvel benne méltatlan, csak alázattal érdemes megszólalnunk. Keresztény világnézetünk különben sem egyéni sikerünk, hanem a kegyelem gyümölcse. Valaha, a politikai katolicizmus a polgári házasság intézménye ellen is harcot hirdetett. Most a polgári házasság védelméért kelnek harcra. Változnak az idők.

De a Pride nem arról szól, hogy aki részt vesz, az az azonos neműek házasságáért száll síkra. Ahogy a távolmaradás sem jelent homofóbiát.

Tudom, sokan divatnak tartják, hisztinek vagy megfelelési kényszerből fakadó döntésnek a Pride-ot és az ottani részvételt. Mások polgárpukkasztásnak, és megbotránkoznak rajta. Ezek érthető és természetes megfontolások, de számomra érthető és természetes kezdeményezés a Pride is. Egyáltalán nem tartom blaszfémiának, sőt, azt a gondolatot, hogy Jézus is részt venne (vesz) rajta. Olyanok között lehet(ett) Őt megtalálni, akiket vallási közössége bűnösnek bélyegzett, és kirekesztett magából.

Részvételemmel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy tudjunk indulat- és félelemmentesen viszonyulni a témához. És hogy politikai, világnézeti vitáinkat, múltból fakadó sérelmeink csatáit ne egyes közösségeink kárára vívjuk meg.”