Egyáltalán nem tartom blaszfémiának azt a gondolatot, hogy Jézus is részt venne (vesz) rajta.
„Részt veszek a Pride felvonuláson. Mert megtehetem. Senki sem tilt el róla, és senki sem kötelez a részvételre. Mert szembe akarok nézni saját előítéleteimmel. És mert nem csak az élet, hanem a keresztény szolgálat is a komfortzónán kívül kezdődik.
Sok keresztény azon háborog, hogy egy Pride-on mindig akad, aki gúnyt űz a vallásból, és ezért megütközhetnek azon, egy keresztény mit keres ott (egyébként messze nem én vagyok az egyetlen, pláne nem az első). A valláskritikus megmozdulásoknak kéznyújtással és nem ökölrázással lehet elejét venni. Régóta szorongat és aggaszt az, hogy az azonos neműek házassága ügyében a keresztény emberkép nyugati társadalmainkban bukásra áll. Ezt tudomásul kell venni. A társadalmi létet megelőző igazságokról van szó, amelyek személyesen megelőznek minket, túlmutatnak rajtunk, pláne politikai harcainkon. Dühvel benne méltatlan, csak alázattal érdemes megszólalnunk. Keresztény világnézetünk különben sem egyéni sikerünk, hanem a kegyelem gyümölcse. Valaha, a politikai katolicizmus a polgári házasság intézménye ellen is harcot hirdetett. Most a polgári házasság védelméért kelnek harcra. Változnak az idők.
De a Pride nem arról szól, hogy aki részt vesz, az az azonos neműek házasságáért száll síkra. Ahogy a távolmaradás sem jelent homofóbiát.
Tudom, sokan divatnak tartják, hisztinek vagy megfelelési kényszerből fakadó döntésnek a Pride-ot és az ottani részvételt. Mások polgárpukkasztásnak, és megbotránkoznak rajta. Ezek érthető és természetes megfontolások, de számomra érthető és természetes kezdeményezés a Pride is. Egyáltalán nem tartom blaszfémiának, sőt, azt a gondolatot, hogy Jézus is részt venne (vesz) rajta. Olyanok között lehet(ett) Őt megtalálni, akiket vallási közössége bűnösnek bélyegzett, és kirekesztett magából.
Részvételemmel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy tudjunk indulat- és félelemmentesen viszonyulni a témához. És hogy politikai, világnézeti vitáinkat, múltból fakadó sérelmeink csatáit ne egyes közösségeink kárára vívjuk meg.”
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Az intézkedés a 21 pontos gazdaságpolitikai akcióterv egyik alappilléreként fog majd megjelenni.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
