Nőügyek az Unióban: nincs mihez felzárkózni

„Az EU-tól várni a nemek egyenlőségét nemcsak illúzió, de kontraproduktív is, mert gyengíti az ügy legitimációját: mint külföldi import és neoliberális feminizmus tűnik fel. A nemek egyenlőségére vonatkozó politikákkal kapcsolatban felvethető kérdések illusztrálják, hogy miért kéne elbúcsúzni attól, hogy »zárkózzunk fel végre a fejlett nyugathoz«, vagy legyen »európai értelemben vett« genderpolitikánk.

Olyan feminizmusra van szükség az Európai Unió szintjén is, amely elsősorban nem a felügyelőbizottsági nőarányokkal és az éppen aktuális politikailag korrekt nyelvhasználattal foglalkozik, hanem amely behozza a szociális szempontokat, erősíti a szociális dimenziót. Nemcsak »beszéljünk a szegény nők helyzetéről is«, hanem ambíciója az, hogy a nők hátrányait kitermelő strukturális (és nem kulturális) okokra keressen politikai válaszokat, a félperifériás országok vonatkozásában is. Az okok, amelyek kitermelték a Hofereket, Wilderseket, Le Peneket, nem szűntek meg. Azért, mert végül nyert Van der Bellen, Rutte és Macron, illúzió azt gondolni, hogy a meccs le van játszva, a liberális demokrácia meg van mentve. A küzdelemnek még csak az elején tartunk. Ha mi nem adunk jobb válaszokat a strukturális kérdésekre, mint eddig – a nemek egyenlősége területén, és azon túl is – akkor a jobboldalnak adjuk át a terepet.”