A Valerian nem tudott túllépni saját korlátain. Azon a dialógusok, amelyek szövegbuborékban teljesen ülnek, filmen mesterkéltnek hatnak.
„A Valerian nem tudott túllépni saját korlátain. Azon a dialógusok, amelyek szövegbuborékban teljesen ülnek, filmen mesterkéltnek hatnak. A legjobb példa erre Valerian és Laureline évődése, amelyre egyébként is túl nagy hangsúly helyeződött a történet rovására. A Csillagok háborújában a Han és Leia közötti párbeszédek rövidek, hatásosak, még ha kínosak is, reálisan kínosak, és a köztük feszülő feszültség, és későbbi vonzalom egyértelmű. Addig a Valerian két főszereplőjének nem sikerül életszagú mondatokat a szájukba adni.
Természetesen az sem segít, hogy a Dane DeHaan által alakított karaktert inkább húsos fagyiként, mint emberként tarthatják nyilván, mert bár elhangzik, hogy hosszú a hódításainak listája, kisugárzása azonban meg sem közelíti a képregénybeli Valerianét. Ugyanígy Cara Delevingne karaktere csak az alapján mutatkozik »tökéletesnek«, hogy ez elhangzik a filmben. Ezzel szemben pl. ez Az ötödik elemben, bár ugyanúgy elhangzott, Leloo karakterének kibontakozása a film végére ezt próbálta is alátámasztani. Azonban Laureline csak egy prototipikus hősnő, aki nem csak hogy kiválóan harcol és ért a technikai dolgokhoz, de még nő létére vezetni is tud. Ami az ő karakterében még inkább elszomorító, hogy egy független, erős nőt kellene megtestesítenie, mégis a társára támaszkodik, illetve azonnal rohan mindent hátrahagyva, ha Valeriant meg kell menteni, kockáztatva az életét, a küldetése sikerét, stb.
A történet is tökéletes alapanyag egy képregény-sorozat egy epizódjához, melyben a logikai ellentmondásoknak, és az elnagyolt karakterábrázolásnak nincs akkora jelentősége, egy nagylélegzetű űroperánál már kiütköznek ezek a hiányosságok.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
