Kétoldali verbális fasizálódás a Pride kapcsán

Eljött az ideje, hogy minden normális ember és polgár elhatárolódjon a két egymásnak feszülő nagy tábortól és azok megsemmisítő ideológiáitól, különösen aki ráadásul hitelesen kereszténynek szeretné vallani magát. Konkrét példán lehet legpontosabban kimutatni, miért van erre sürgős szükség.

A létezés megkérdőjelezéséről

Az egyik migránsozó-hiszterizáló propagandaoldal (néhai sajtóorgánum) szerzője azt írta a KDNP-ből kilépett Lukácsi Katalinról, hogy nem létezik. Érdekes kijelentés. Ha jelent valamit, aligha fejez ki mást, mint a szerző és tábora azon vágyát, hogy egy ilyen ember és a hozzá hasonlók ne létezzenek. A verbális megsemmisítés gondolata azért nem vicces, mert nem is olyan régen tapasztalhattuk meg, hogy hova vezet a gyakorlatban, milyen tettleges konzekvenciákkal jár az ilyen retorika. Nem, ennek nincs elfogadható magyarázata vagy érvelhető változata. Pont.

Szobatiszta, európai polgárok között legalábbis, akik nem óhajtanak az általuk úton-útszélen ócsárolt iszlamista migránsok szintjére, vagy akár az alá alacsonyodni.

Könnyű lenne most úgy elhatárolódni, hogy akkor átállunk a másik táborba, de ezzel is fatális hibát követnénk el sajnos. Ungár Péter amúgy kiváló válaszcikkében sajnos szintén elköveti azt a hibát, hogy az ellenfél létezését ő is tagadja. Hiába hívja fel joggal a figyelmet az ellentábor következetlenségeire, kiáltó ellentmondásaira, mert ezekből nem következhet az, hogy ők ne létezzenek. Normális emberek között ilyesminek a lehetősége sem merül fel. Csak hát ugye az ilyen verbális polgárháborúra utaló viták pontosan azt mutatják, hogy ez  a társadalom már nem normális, kezdi durván elveszteni a józan paraszti és polgári eszét. A szívről már nem is beszélve...

Nemrég egy „ballib” ismerősöm Facebook posztjára reagálva kérdéseket mertem feltenni az általa megosztott videó kapcsán, mely azt figurázta ki, milyen lenne, ha heteroszexuális pároknak mondanák azokat a szokásos fordulatokat, melyeket homoszexuális pároknak szoktak mondani. Még csak nem is mentem bele a hiszterizált hetero contra homo vitába, csak arra utaltam, milyen abszurd, hogy épp sáskahadként csutkára zabálunk le egy bolygót, rohanunk egy újabb világháborúba és sokan még mindig ilyen kérdéseken rugóznak... Hát, a legsötétebb inkvizíciót megszégyenítő reakciók jöttek. Voltam én minden, homofób, náci, stb. Aztán izomból kicenzúrázták a kommentjeimet. Vitatkoztam már félfasiszta jobberekkel is, de talán még azok is toleránsabbnak tűntek mint ez a píszí genderista szekta, főleg a tőlük eltérő vélemény cenzúrázásának lehetőségét illetően. Bár talán csak azért, mert még nem kerültek hatalomra és nem érzik azt, hogy mögöttük állna az elsöprő, megsemmisítő többség. Sokkoló élmény volt, na.

Mindkét táborra jellemző már a háborús retorika, a verbális megsemmisítés végső „érve”, egyszóval a közbeszéd fasizálódása, de hova álljanak akkor a belgák? Illetve azok, akik mégis inkább emberek szeretnének maradni. Emberek és polgárok. Nem egymásnak ordasai. Egyre fontosabb és már-már húsba vágó, hogy minél határozottabban megnyilvánuljunk, kiálljunk nyilvánosan is a békés egymás mellett élésért, a társadalmi békéért. Minél többen, annál jobb. Csak így lehet megakadályozni, hogy a két csahos tábor egymásnak essen és a verbális polgárháború történelmi tettlegességgé fajuljon.

Miért nem volt ott Jézus a Pride-on?

1. Jézus eleve kerülte a tömegeket (egészen kivételes esetekben szólt csak sokaságnak, pl. a Hegyi beszédnél), a jelenlevőkhöz mindig személyesen szólt, minden egyes emberhez és sosem tömegként szólt az emberekhez. Elítélte a meggyőződés mutogatását, a farizeusok hivalkodó szemlélőrojtjait, a kürtöltető adakozást és az imádságot is akkor tartotta hitelesnek, ha a belső szobában, valóban Istennek szól és nem a többi embernek. A Pride már nevében, műfajában is olyan hivalkodó tömegdemonstráció, mely a témától függetlenül, önmagában idegen Jézus etikai karakterétől és az általa etikailag helyesnek mondott úttól, illetve stílustól.

2. A homoszexualitás nem kóser, a Tórában kinyilatkoztatott isteni törvény ítéli el, mégpedig rendkívüli szigorral és egyértelműséggel, márpedig Jézus soha semmit sem tett, ami ne lett volna kóser és ne az Atya törvényének betöltése lett volna. Szóval tuti nem ment volna el egy Pride-ra. E mellett kár is teológiailag érvelni. Bár a bűnös asszonnyal is beszélt és a társadalom által kirekesztett emberek iránti könyörület különösen fontos volt életében éppúgy mint tanításában, de ez soha egy percig nem jelenthette a kinyilatkoztatott isteni törvény megkérdőjelezését vagy akár csak ennek látszatát keltő állásfoglalást. A homoszexuális emberek felé is ugyanazzal az egyetemes, megváltó szeretettel fordult mint minden gyarló, bűnös ember felé, de Isten törvényéből jottányit sem engedő, sőt azt betölteni hivatott emberként magát a homoszexualitást egy pillanatra se tartotta volna elfogadhatónak. Sőt. Nem valláserkölcsi megfontolásból, hanem a kinyilatkoztatott örök törvény szerint, melyben az emberhez forduló Teremtő első parancsa épp az, hogy „szaporodjatok és sokasodjatok”.

Meg a férfivá és nővé teremtett emberi természettel, mely csak akkor lehet újra egész, ha keresi és megtalálja a másik felét. Hittételeiket ismerő zsidók és keresztények számára ez nem lehetne kérdés. Szó sincs a másság vagy a homoszexuális emberek iránti gyűlöletről, de attól még az isteni törvény máig nem változott. Ha változna, azt leginkább nem angyalok kinyilatkoztatása mutathatná, hanem sokkal inkább az, ha a teremtett rend változna, vagyis tudnának szaporodni és sokasodni természetes úton (orvosi beavatkozás nélkül is) a homoszexuális párok. Az valóban a homoszexualitást teológiailag is legitimáló isteni jel lenne, de addig nincsenek fajsúlyos érvek az elfogadhatósága vagy pláne a homoszexuális házasság mellett.

Marad hát a felebaráti szeretet. Az se megvetendő.