Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
A nép gazdasági sértettségének elégedetlen hangjait az egyik oldal a nemzeti tőke támogatásával és a nemzetközi tőkeérdekek elleni harccal csitította, míg a másik oldal a valódi demokrácia képviselőjeként utasította el a tömegek hangját.
„A rendszerváltás után megszülető politikai blokkok önpozicionálása is a kelet-nyugat vagy piacliberalizáló-protekcionista vonalon ment és megy végbe a mai napig. A centrumhoz történő felzárkózás jegyében szükségszerű integráció »harca« egyfelől felépítette az ellentétes domináns blokkokat, másfelől elkezdte a szocialista jóléti intézmények felszámolását. Ez a folyamat – bármely stratégia mentén is haladt – a korábban proletarizált rétegek érdekeit kizárásos alapon sértette.
Az így kialakult alapvető ellentmondást a politikai tér két jelentősebb alakítója a saját nyelvezetével igyekezett legitimálni. A nép gazdasági sértettségének elégedetlen hangjait az egyik oldal a nemzeti tőke támogatásával és a nemzetközi tőkeérdekek elleni harccal csitította, míg a másik oldal a valódi demokrácia képviselőjeként utasította el a tömegek hangját. »Előbbi egy érzelemteli, a demokrácia formális követelményeit másodrangúnak tekintő antidemokratikus populizmus, utóbbi az érdekvédelem helyi formáit az alsóbbrendű (múltból feltörő) nacionalizmus megnyilvánulásának tekintő, aszketikus és formális demokratikus antipopulizmus formájában jelentkezett« – írja Gagyi.
Bár az ellentétek egyértelműek és talán nem is orvosolhatóak, a globális hierarchiát mégis mindkét fél elismeri, sőt annak technikáit ismétli azáltal, hogy az új világrendszer kínálta különbségeket minőségbeli különbségekké alakítja. A nemzeti oldal is elismeri a nyugati felsőbbrendűséget ám kritikával illeti értékrendszerét illetve hangoztatja a magyarságot ért igazságtalanságokat, miközben a nemzet fogalmából csoportokat zár ki. A demokratikus oldal mindenkori küzdelmeit pedig a nemzeti oldallal vívva, a nemzeti sérelmeket illegitimnek, míg a kisebbségi sérelmeket legitimnek bélyegzi. Küzdelmének másik eleme – a rasszizmus révén feltárt elmaradottságra hivatkozva – az ország balkáni leírása illetve a fejlett európaiság hiányára való hivatkozás, ezáltal a rasszizmus kiterjesztése csoporttulajdonságok mentén.”