Szélsőjáték

„Radikális legyen a talpán, aki eligazodik a legfrissebb fejleményekben, mi is zajlik a politikai paletta jobb szélén. Nem mintha bárki biztosan el tudna kalauzolni annak rejtelmeiben, mi is folyik odaát a bal szélen. Azt látni, hogy a maradék szocialista pártban kedvtelve nyírják egymást újak és régiek (de amúgy az újak is régiek), a Botka-hívők és a Botka-utálók; állandóan működésben tartja rozsdás ostromgépeit a gyurcsányista törpepárt; a náluk is törpébbeknek minél kisebb a táboruk, annál nagyobb a szájuk; s a különféle politikai swingerklubokat (legyenek azok liberálisak vagy még liberálisabbak) legfeljebb az köti lazán össze, hogy ki tud fényesebb nyelvi gesztusokat tenni annak az Európa-ellenes tőzsdegurunak, akitől még Izrael is sietve elhatárolódik.

Igaz, a Nép­szava szalagcímben hazudja az ellenkezőjét, a hazánkat elítélő nagyköveti nyilatkozat visszavonásának másnapján(!) közli a nagykövettel készült elítélő interjút, Németh Péter tiszteletbeli főszerkesztő az Izrael-ellenes Soros mellett tesz hűségnyilatkozatot; s a Mazsihisz, a zsidó hit felkent hazai védelmezője is védelmébe veszi az amorális ateistát. A nagykövetnek főnöke Netanjahu miniszterelnök (és a külügyminiszter), Heisler András nem, de azért furcsa lesz parolázni látni őket a magyar–izraeli csúcson a két kormányfővel. Ehhez képest a jobb szélen körülbelül olyan kavarás folyik, mint egy falusi futballpályán a megyekettőben.

Nyilván azért a felélénkülés, mert a machiavellista Vona balra pozicionálta a Jobbikot (már a neve sem igaz, nemcsak a lelke), amitől azt reméli, hogy koalícióképes lesz a korábban (méltán) megvetett ballibekkel. Tehát tér nyílt a radikálisok számára: ha összefognának, talán még a parlamentbe is becsusszanhatnának. El is kezdődött az összefogás, de kezd úgy alakulni, mint a »demokratikus« ellenzéké négy éve – bár egyelőre ló és jeges vödör nincs. Próbálom felvenni a történések fonalát.”