Népesség és egészség

„Ha semmit nem teszünk, a spontán folyamatok nyomán az ENSZ Népesedési Hivatala 2100-ra szóló népesség-előrebecslése szerint a 21. század végén alig több mint négymilliós lesz népességünk, ami a Trianoni határok közötti országrészben utoljára valamikor 1800 körül fordult elő. S bár a népesség ilyen történelmi léptékkel mérhetően tragikus visszaesése önmagában is nagy dráma, de e változás nem elsősorban mennyiségi, hanem minőségi lesz.

Az a 2100-ban itt élő négymilliós magyarságé ugyanis javarészt igen idős, gondoskodásra szoruló, képzetlen, folyamatos elvándorlással sújtott elszegényedő, magatehetetlen, következésképp valójában működésképtelen ország lesz önemésztő belső konfliktusai mocsarába fulladva. Persze az ENSZ előrebecslésnek van egy »optimista« verziója is, ami a kilencmillióra való süllyedés után népességemelkedést és újra közel tízmilliós népességet vár. Ám ez a változat a következő évtizedek során legalább kétmillió migráns befogadásával számol, így az a Magyarország még kevésbé lenne hasonlítható a maihoz, mint a négymilliós népességű verzió Magyarországa.

Olyan, semmihez sem hasonlítható drámaiságú nemzetstratégiai fordulatra van tehát szükség, ami a szó szoros értelmében minden magyart igyekszik összefogni, a végső széthullás megakadályozása érdekében.

Minden magyar számára egyértelmű kell legyen, hogy e cél elérése érdekében még abban az esetben is elképesztő áldozatokat kell hoznia az ország népének, ha sikerül teljes egyetértést és egységet létrehozni a következő évtizedek során. Ha viszont marad a jelenlegi konfliktusok rendszere, akkor a népesedési lejtőről való visszafordulás teljesen reménytelennek látszik. A címben a népesség mellett szereplő másik szó, az egészség ugyanis arra utal, hogy a magyarság fennmaradása nemcsak fizikai értelemben, hanem legalább ilyen módon a lelki, erkölcsi, szellemi épséget és egészséget is jelenti.”