Megint miénk a jövő

„»Orbán Viktor: Mi vagyunk Európa jövője« – hirdette öklömnyi betűkkel címoldalán a kormányközeli lap. S a vezér szombati üzenetét azóta is csócsálják a közeli publicisták, egyiknek jobban tetszik, mint a másiknak. Egy kebelbarát történelmi perspektívába helyezi a megvilágosodást: »azt hittük és reméltük, hogy Európa lesz a jövőnk. Ma pedig azt látjuk, hogy mi vagyunk Európa jövője«. Mert dehogy is mi árultuk el Európát, az árult el minket, vagyis a jövőjét, de szerencsére itt vagyunk mi, élén (egyelőre még jelző nélküli) vezérünkkel, aki megmenti nekünk. Sőt: az a jövő már itt is van – minálunk, no persze szűkebb (visegrádi és balkáni) környezetünkben. S a mi modern Archimédeszünk e szilárd pontról fogja kiforgatni Európát Soros tengelyéből.

Minek tagadjam gyöngeségem, felkacagtam, amikor meghallottam e stílszerűen világrengető orbáni kijelentést. Már megint?! Hát ismét mi építjük a jövő társadalmát, nem az a nyamvadt nyugat?! De hiszen ezt én már Rákosi apánktól is hallottam, nem is egyszer. Együtt a hozzá kapcsolódó nyugat-ócsárlással, ami magától értetődően most is elmaradhatatlan. A közeli médiát már jó ideje nem véletlenül árasztják el a nyugati rémtörténetek, amelyeknek csekély része igaz, a többi eltúlzás vagy torzítás, vagy egyenesen – gyakran orosz forrásokból eredő – hamisítás. A lényeg: a nyugat velejéig romlott, önsorsrontó, élén megannyi elmebeteg politikussal, isteni szerencse, hogy mifelénk kormányszinten ilyenek a világért sem akadnak. Kétségtelen különbség, hogy hajdan Uncle Sam pórázán táncoltak, most Sorosén, de hát ő is amerikai, s – erről hogyan is tehetnének az őt leleplezők?! – ráadásul zsidó.”