Igazságról, hazugságról

„Még mindig az izgatja a Mészáros-féle sajtóbirodalom vezetőit, ki vagy kik hekkelték meg tavaly karácsonykor a miniszterelnöki interjút. Akkoriban kapásból elbocsátottak néhány szerkesztőt, akiről feltételezték – de nem bizonyították –, hogy közük lehetett a cikk meghamisításához. Az már nehezen érthető, hogy ennyi idővel a botrány után miért köteleztek ebben az ügyben ismét néhány újságírót hazugságvizsgálatra.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere általában csak akkor ennyire kényes az igazság megismerésére, amikor úgy gondolja, hogy a másik hazugsága a tyúkszemére lép. Legszívesebben spanyolcsizmával vallatnák Simicskát és Vonát is, hogy árulják el, milyen üzletet kötöttek valójában, de az az érzésem, túl sok meglepőt nem hallanának. Csak elő kellene venniük a 2014-es »számláikat«, és kiderülne, hogy az akkor még jó barát mennyiért adta nekik a plakáthelyeket, és mit hazudtak erről ők a közvéleménynek. A Fidesz akkor „korrekt megállapodást” emlegetett, miközben egyetlen másik párt még csak a közelébe sem juthatott sem az oszlopoknak, sem a tábláknak.”