Votka

„A 2018-as megméretéshez közeledve egyre gyakrabban bukkan fel a hazai közbeszédben egy választási párt létrehozásának gondolata. Természetesen egy ellenzéki választási párté – vagyis egészen más ez, mint annak idején Medgyessy Péter korszakos javaslata, miszerint az összes pártnak közös listán kellene indulnia az európai parlamenti választáson. Az ötlet legrégebbi képviselője Karácsony Gergely, aki már az előző ciklusban pedzegette, hogy a baloldal pártjainak és a Jobbiknak össze kellene fognia a Fidesz legyőzése érdekében. Ez természetesen nem örök szerelmet jelentene, még csak nem is kölcsönös és érdekmentes barátságot. Az együttműködés mindössze addig tartana, amíg a győztesek átalakítják a mostani kormánypártokra szabott közjogi rendszert, hogy aztán új választást írjanak ki, és minden visszatérjen a 2010 előtti kerékvágásba. (...)

De tegyük fel, hogy a magyar lakosság mégis a Votkát választja! Ez esetben számolni kell azzal, hogy szörnyű másnaposságot okozhat. A macskajaj már a választások másnapján jelentkezne, amikor le kellene párolni azokat az alapelveket, amelyekre egy a Fideszénél szebb, jobb, igazságosabb közjogi rendszer épülhet. Mitől olyan egyértelmű, hogy ennyire különböző irányokból érkező hozzávalókból ki lehet főzni valamit, ami mindenki szájízének megfelel? (Félő, az már nem Votka lenne, hanem »vegyigyümi«.) S ha az együttműködés valóban ilyen egyszerű volna, mi a biztosíték arra, hogy a különös keverék olyan gyorsan kiürül majd a szervezetből, ahogyan azt előállítói ígérték?

A legfőbb érvet azonban a nagy ellenzéki összeborulással szemben maga Karácsony Gergely ismerheti a legjobban, akinek saját bevallása szerint 2014-ben le kellett küldenie egy felest, amikor azzal szembesült, hogy egy listára került Gyurcsány Ferenccel. Az a lista még csak az akkori, felettébb sikeres baloldali összefogásé volt ugyan, a feles pedig történetesen Unicum – de a lényegen mindez mit sem változtat.”