Valóság a konteók mögött – az Egyesült Államok és a terrorizmus kapcsolata

„A Hidegháború folyamán az USA vezetése készséggel tekintett partnerként a terrorista csoportosulásokra, ha a szovjetek elleni szövetségesek toborzásáról volt szó. Az akkori helyzetben a Szenátus látszólag nem is választhatott volna más utat, mivel extrém térnyerés indult szovjet oldalról a Közel-Kelet irányába, melyet a távolság és a gazdasági beágyazódás miatt képtelenségnek tűnt más úton felszámolni. Ennek eredményeként a Muszlim Testvériség, a Sarekat Islam, az Al-Káida, illetve a Jamaat-e-Islami nevű terrorszervezetek extenzív segítséget és kiképzést kaptak a Központi Hírszerző Ügynökségtől (CIA). Mindezt annak érdekében, hogy a szervezetek tagjai felvehessék a harcot az érintett térségekben dúló politikai konfliktusok és marxista ideológiák ellen. Az Al-Káidának nyújtott segítség azonban az ISIS létrejöttének is megágyazott. A szervezet korábban ugyanis az Al-Káida Irakban elnevezéssel fémjelzett csoportosulásként létezett. Az ISIS kivált az Al-Káidából annak kegyetlensége miatt, majd fókuszpontját Szíriára helyezte, és önálló szervezetként állandósult.

Az Egyesült Államok a támogatás ellenére nem tekintett valódi szövetségesként a felsorolt terrorista egységekre. Stratégiájuk azon az elven nyugodott és nyugszik jelen pillanatban is, hogy segítségnyújtásukért cserébe legalább egy bizonyos szinten kontrollálható rendszer jöhessen létre, melynek sarkalatos pontját képezi a terrorszervezetek működésének stabilizációja. A kezdeti megfontolások azonban még a döntéshozók oldaláról sem szorgalmazták a terrorizmust segítő politikai mozzanatokat. Idővel azonban önmagától dőlt el a stratégia menetének kialakítása, mivel más kiutat nem láttak a politikai szereplők. Bármilyen törvénytervezetet alkottak meg ugyanis a jogászok a nemzetközi terrorizmus megfékezésére, nem sikerült olyan formában véglegesíteni azokat, hogy ne sodorják komoly veszélybe Amerikát. Így maradt a terrorizmus eszköztárának bevetése, jobbhíján az USA oldalán.

A reagani adminisztráció a nemzetközi állapotok koordinálatlansága és a regulációkra tett próbálkozások sikertelensége nyomán döntött amellett, hogy kiképzéssel és fegyverzettel látja el a felsorolt egységeket, illetve Szaddám Huszeint, akinek feladata nem volt kisebb horderejű, mint a Szovjetunió expanziójának visszaszorítása Afganisztánban. (...)

Lényeges látnunk a kapcsolódási pontokat az Egyesült Államok és a terrorizmus viszonyában. Chossudovsky komoly kutatási anyagot szentelt az általuk folytatott imperialista törekvés feldolgozásának, mellyel folyamatos támogatást nyújtanak a terrorizmus térnyerésének szándékos és önkéntelen módon egyaránt. Amerika szó szerint és átvitt értelemben is fegyvert szolgáltatott a radikális formációk számára, mely a lehető legintenzívebb módon veszélyezteti a Közel-Keletet (és magát az Egyesült Államokat is) a jelenben és a jövőben. Washington intézményesített terrorizmust folytat saját fellépésével, mely nem nevezhető a demokrácia követendő mintájának.

A fent tárgyalt szempontok alapján kijelenthető, hogy a legtöbb válságot megélt területen létező szervezetek nem maradhattak volna fenn amerikai segítség nélkül, különösen nem ilyen fejlett és jól szervezett formában. Amíg az USA számára mindenki ellenség, aki valamilyen formában oroszbarát politikát folytat, egészen addig nem lesz demokrácia sem a Közel-Keleten, sem pedig Amerikában.”