Ami az ügy érdemét illeti, igen erős érvek hozhatók fel amellett, hogy a plakátrongálós ügyekben az arányossági elvárásnak a büntetőszankciók nem feleltek meg. De az arányossági mérlegelés eredményétől tulajdonképpen függetlenül csak annyit kell érzékelnünk, hogy a jogrendszer alkalmas arra, hogy jogi jelentőséget tulajdonítson annak a körülménynek, hogy a plakátrongálók valójában a kormányzati politika elleni tiltakozásuknak adtak hangot. Ha pedig az eljáró bíróságok tekintettel lehetnek, sőt kötelesek tekintettel lenni a formálisan jogsértő magatartás politikai kommunikációs eredőjére, akkor nem állíthatjuk, hogy a jogrendszer saját fogalmi rendszerében ne tudná kezelni a polgári engedetlenséget, akár még akkor is, ha elkövetője a bíró szerint morális ítéletében tévedett.
A helytelen jogszabályokat sértő polgári engedetlenség
A polgári engedetlenség, ismételjük el, fogalmilag jogszabálysértő magatartás, amely sokszor nem az igazságtalannak tartott szabályozást sérti meg, más esetekben viszont éppen abban nyilvánul meg, hogy a polgári engedetlenség gyakorlói magát a kifogásolt jogszabályt nem tartják be. Ezeknek az akcióknak egyúttal a céljuk, hogy elérjék a kifogásolt és megsértett jogszabály megváltoztatását.
A polgári engedetlenség mögötti morális kifogás egy alkotmányos államban sok esetben egyúttal alkotmányossági kritika is: az emberek legalapvetőbb erkölcsi jogait sértő szabályozás az alkotmányos alapjogokat is sérti. A polgári engedetlenségi akció ilyenkor első lépés lehet azon az úton, ami jogi eljárás keretében az alkotmányos alapjogok érvényesítéséhez vezet.
Ilyen a civilellenes törvény néhány napja bejelentett bojkottja. A bojkottáló civil szervezetek elutasítják magát az alkotmányos alapjogokat szerintük – és szerintünk is – sértő törvényt, és persze a benne kifejeződő civilellenes kormányzati politikát. Hogyan kezeli ezt a helyzetet a jog? Ebben az esetben is azt láthatjuk, hogy a jogrendszer képes arra, hogy jogi jelentőséget adjon a bojkott motívumának és figyelemmel legyen arra, hogy a jogi előírások megszegése mögött a szabályozás morális és egyúttal alkotmányos kritikája áll.
Az újonnan bevezetett törvényi kötelezettségek elmulasztása végső soron ahhoz vezet majd, hogy a civil szervezet sorsa bíróság elé kerül, ahol az alkalmazható jogkövetkezmények között a bírság mellett a szervezet megszüntetése is szerepel. Az ítélkező bíró azonban nem csak a civil szervezetekre vonatkozó speciális szabályok alkalmazására köteles, hanem az alkotmányos alapjogok érvényesítésére is. Ez utóbbiak érvényesülése pedig értelemszerűen elsőbbséget élvez az egyéb jogszabályi rendelkezések alkalmazásához képest. A bíró jogosult és egyúttal köteles arra, hogy érvényt szerezzen – méghozzá akár az ellentmondó jogszabályokkal szemben is – azoknak az alkotmányban kifejeződő morális igényeknek, amelyek megsértése okot adott a polgári engedetlenségre. Ebben az esetben tehát a polgári engedetlenség éppen az elé a fórum elé juttathatja a kifogásolt szabályozást, amely tenni tud és tennie is kell a megváltoztatásáért.
Ha bíróság elé kerül az ügy, akkor ugyanis a bíró köteles olyan döntést hozni, amely tiszteletben tartja az érintett civil szervezet alkotmányos alapjogait. Mindenekelőtt, ha van értelmezési mozgástere, a szankcióalkalmazás, a lehetséges jogkövetkezmények közötti választás terén, akkor úgy kell értelmeznie és alkalmaznia a törvényt, hogy azzal ne sértsen alapjogot. Ha nem így tesz, akkor ítélete alkotmányjogi panasszal megtámadható az Alkotmánybíróság előtt.
Ha pedig a bíró nem tudja az alapjogokkal összhangban álló módon alkalmazni a törvényt, vagyis ha a törvény alkotmányellenes, akkor azt el kell küldenie alkotmányossági felülvizsgálatra az Alkotmánybíróságnak. Ugyanezt az eljárás befejezése után alkotmányjogi panasz révén az érintett civil szervezet is megteheti, ha a bíró nem fordult volna az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság végül az alapjogokat sértő törvényt megsemmisíti. Hozzátehetjük ehhez, hogy ha a magyar fórumok nem szereznének érvényt az alapjogoknak, nyitva áll az út a strasbourgi emberi jogi bírósághoz. A jogrendszer tehát több jogérvényesítési eljárást is intézményesített, amelyek révén érvényt lehet szerezni az alapjogoknak.
Az alkotmányos állam például arról ismerhető meg, hogy a közhatalom gyakorlását korlátozzák az alapvető jogok. Ezek a jogok tehát nem csak erkölcsi igényként, hanem alkotmányos intézmények, elsősorban a bíróságok által jogi úton kikényszeríthető jogosultságokként szabnak határt az állami cselekvésnek. Ha a polgári engedetlenség ilyen, alapjogként elismert erkölcsi igényen alapul, akkor annak az alkotmányos állam jogrendszerében, illetve a nemzetközi alapjogvédelmi intézményrendszerben érvényt lehet szerezni.
Mindebből az következik, hogy az Önök által óhajtott politikai cél akár már az eljárás bírói szakaszában, akár az azt követő eljárásokban hiúsulhat meg.
Budapest, 2017. június 21.
Kérjük, fogadják állampolgári üdvözletünket!
Majtényi László és Somody Bernadette
az EKINT munkatársai nevében is”