Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap, hogy a háztartási munka is munka, így egyre több ország készíti el a vonatkozó számításokat.
„Magyarországon a lakosság időfelhasználását vizsgáló, ún. időmérleg-felvételt az 1960-as évek eleje óta körülbelül tízévente készíti el a Központi Statisztikai Hivatal. A legutóbbi, 2009/2010. évi, a 10–84 éves lakosságra kiterjedő vizsgálat adatait felhasználva számította ki nemrég a KSH 2010-re vonatkozóan, hogy mit jelentene makrogazdasági szempontból, ha tekintetbe vennénk az otthon végzett, fizetetlen munkát. Ide azok a tevékenységek tartoznak, amelyeket helyettesíteni lehetne piaci termékkel vagy szolgáltatással. Így a lakhatásra (takarításra, karbantartásra), az élelmezésre (sütésre, főzésre), a ruházkodásra és a gondoskodásra (gyerekek és rászoruló felnőttek gondozására) és az ezekhez kapcsolódó kisegítő tevékenységekre (mosogatásra, bevásárlásra, szállításra) fordított idő.
A nemzeti számlák rendszere a piacgazdaságot működtető országokban átfogóan és összehasonlíthatóan számot ad »az ország gazdasági rendszeréről, a termelésről, a jövedelmek keletkezéséről és elosztásáról, továbbá a felhasználás és a fogyasztás alakulásáról« – olvasható a KSH statisztikai tükrében. A nemzeti számlák az otthoni munkából csak a termék-előállító tevékenységeket veszik számításba, mint például a házilagos építkezést és az önellátást szolgáló mezőgazdasági termelést.
Feminista közgazdászok régóta bírálják is, amiért a fizetetlen – és túlnyomórészt nők által végzett – otthoni munkát e rendszer figyelmen kívül hagyja. Ezzel pedig az alapvető és szükséges munka tetemes részét nem ismeri el értékteremtő munkaként, holott ez elengedhetetlen volna ahhoz, hogy az ország gazdasági teljesítményéről teljes képet kapjunk.
Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap, hogy a háztartási munka is munka, így egyre több ország készíti el a vonatkozó számításokat. Ezt a lyukat tölti be itthon immár második alkalommal a KSH számítása, még ha nem is kapott jelentőségének megfelelő nyilvánosságot. Az alábbiakban azt fejtem ki, milyen politikai tétje van egy ilyen virtuális számításnak, vagyis hogy mit árulnak el ezek az adatok a társadalmi egyenlőtlenségekről. (...)
Ha a háztartási termelést is teljes egészében figyelembe vennénk, az 25 százalékkal magasabb GDP-t eredményezne. Ez a 25 százalékos mutató elárulja, hogy amit magánügynek, nem-termelő, »csupán« reproduktív munkának tartunk, az bizony ugyanúgy termelő, és ugyanúgy hozzájárul a nemzetgazdaság teljesítményéhez, mégpedig nem csekély értékkel.”
Kuminetz Géza katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora jelentkezett egy kis könyvecskével, amely a keresztény antropológiát mutatja be, vitatkoztatva azt a rivális elképzelésekkel.
Nagyon kedvező helyzetben veszi át a kormányzást Magyar Péter.
Ahogyan várható volt, áprilisban enyhe emelkedésbe kezdtek a fogyasztói árak, azaz az infláció. Nem csoda, hogy a drágulást fékező, Fidesz kormány által bevezetett intézkedéseket a Tisza-kormány is továbbviszi.
A kérdés, hogy az Országgyűlés hajlandó lesz-e tudomást venni arról, hogy van nemzeti minimum ebben az országban, s megteremti-e az ezt leképező politikai minimumot. Győri Enikő írása.
A Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke szerint a családi pótlék egy univerzális, és nem munkatípusú jövedelem.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Sipos Katalin biológus elfogadta Gajdos László felkérését, és a jövőben a természetvédelem megújításáért fog dolgozni.
Nem mutatnak jól a friss adatok.
