A kegyelmi ügy nem kegyelmez

Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.

Az új képbe már nem fér bele az eddig a Jobbik mellett kampányoló zenekarok bárdjai által is megénekelt Horthy.
„Ferenc József, Horthy Miklós és Kádár János. A XX. század Magyarországát meghatározó három vitatott vezető máig megosztja a közvéleményt. A baloldal Horthy hosszú országlásának (borzalmas) végét emeli ki, míg a jobboldal Horthynak az 1918-as összeomlást követő 20 év pozitív fejlődését meghatározó szerepére szeret emlékezni.
Vona Gábor is ezt a kánont követte egy 2013. novemberi blogbejegyzésében, amikorígy fogalmazott: »Talán nem baj, ha röviden én is megfogalmazom a véleményem róla. Tényleg rövid leszek: Szerintem Ő volt a huszadik század legnagyobb magyar államférfija.« A politikusi stílusát máig kereső Vona mondott persze máskor is nagyokat (pl. »az iszlámról, mint az emberiség utolsó reményéről a globalizáció és liberalizáció sötétjében«), amitől most ugyanúgy menekülne, mint korábbi Horthy-rajongásától.

Azóta a Jobbikra is ráterült a globalizáció és liberalizáció sötétje, nehéz ugyanis a Soros-Egyetem melletti kiállást, vagy a kötelező brüsszeli migránskvóta elleni kétharmados támogatás megtagadását máshogyan értelmezni. Ebbe az új képbe már nem fér bele az eddig a Jobbik mellett kampányoló zenekarok bárdjai által is megénekelt Horthy.”