A többsebességes Európa nem új ötlet, mégis meglephet

„A többsebességes Európa víziója ma hasonló okokból került elő, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az integráció folyamata megtorpant, politikailag megnyugtatónak nem nevezhető eredménnyel zárult Görögország és az eurozóna válsága, majd a britek elindították a kilépési folyamatot. Ezzel párhuzamosan a cselekvési tér a teljes 27-ek számára a jelenlegi EU szerződések hatályain belül és a mostani kormányok részvételével minimálisra csökkent.

Ma a többsebességes Európát az EU szótára is definiálja, és lényegében végigkíséri az integrációt a kezdetektől fogva. Azt az integrációs formát értjük alatta, »amely szerint bizonyos közös célkitűzéseket azon uniós országok csoportja teljesít, amely képes az előrehaladásra és törekszik is arra; a kifejezés mindemellett feltételezni engedi, hogy a továbbiakban a többi uniós ország is nyomdokaiba lép«.

Az európai integráció egész történetét végigkíséri a lépcsőzetes haladás, a kontinens történelme nem tett mást lehetővé, és sokan érvelnek amellett, hogy az EU a mai formájában is többsebességes. Nem minden ország vesz részt az integráció minden formájában. Elég, ha az eurozónára vagy a határellenőrzésektől mentes (a menekültválságig legalábbis) Schengen-zónára gondolunk. Ezen felül már 1997 óta létezik a »megerősített együttműködés« nevű jogi lehetőség a szorosabb együttműködésre vágyó országok számára. A jelenlegi szabályok értelmében bármely minimum 9 ország új szabályokat alkothat, vagy új intézményeket tud létrehozni bármely Uniós hatáskörbe tartozó területen, amennyiben a harmonizáció nem lehetséges az EU teljes egészében. Ennek legutóbbi példája az Európai Ügyészség, amelyet Magyarország például elutasított, azonban a mai napig 20 ország jelezte részvételi szándékát az új intézmény kialakításában. Ha később az EU-s források kifizetését ezen intézményhez való csatlakozáshoz köti a tagállamok többsége, az könnyen megfordíthatja a magyar kormány jelenlegi álláspontját is. A másik gyakran említett példa az egységes tranzakciós adó, mely 11 ország »megerősített együttműködésével« működik.

A mostanában emlegetett többsebességes Európa azonban egy nagyságrenddel komolyabb dolognak tűnik, mint az elmúlt 5-10 év ilyen-olyan kooperációi. Ugyan konkrétumok még nincsenek, a szándékokról lehet némi fogalmunk. Angela Merkel német kancellár már nem először emlegette nyíltan a többsebesség kialakítását. A frissen, de nagy többséggel megválasztott Emmanuel Macron francia elnök szintén előre menekülne a francia-német tengely mentén. A Juncker-bizottság öt forgatókönyve az egyik legfrissebb vázlat az integráció továbbvitelére. A februárban elfogadott Brok-Bresso riport (ami figyelemre méltó német álláspontnak számít) Parlament elé terjesztett változata kifejezetten az európai pénzügyminiszteri pozíció létrehozását szorgalmazza, melyet utóbb Macron is elkezdett emlegetni. Ugyan egy ilyen miniszter hatáskörein sok múlik, az teljesen felülírhatja az EU gazdasági kormányzását, és könnyen olyan helyzetet teremthet, ahol a döntésekben a kívül maradók ugyan nem vehetnek részt, de azok közvetett hatását viselni fogják. Ugyanilyen körökben az elkülönített EU költségvetés is napirenden van, amellyel a Bizottsági elnök is egyetért. A visegrádi országok egyelőre tétován állnak a dologhoz, közös nyilatkozatban ugyan elfogadhatatlannak nevezték a konkrétumok nélküli többsebesség vízióját, azonban alternatív elképzelést a blokk nem dolgozott ki, és nem is valószínű, hogy részletes és egységes álláspontot tudna kialakítani a cseh és szlovák, valamint a »szabadságharcoló« lengyel és magyar kormány. Sok minden fortyog manapság az EU üstjében és a német választások lezárulta után egészen biztosan az események felgyorsulására számíthatunk.”