Kincstári euróundor

„A politikusi vakság nem ismer határokat. Orbán Viktor és hűséges fegyverhordozói szemrebbenés nélkül képesek saját távlattalan nézeteiket univerzálisnak gondolni. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nem átallott kijelenteni: senkinek sem sürgős az euróövezethez való csatlakozás, »nem lehet ugyanis hosszú távon olyan olyan valutarendszert egységesen működtetni, ahol egységes a monetáris politika, de különböző a fiskális politika, nincs olyan harmonizáció, amely az árfolyamot stabilizálni tudná, miközben az Európai Központi Bank egységesen határozza meg a kamatlábat.«

A tárcavezetőről tudjuk, ha a pénzügyi (fiskális) ismereteinket hitelesen gyarapítani kívánjuk, nem érdemes hozzá fordulnunk. Az egykor a közgazdasági egyetemen általa elsajátítottak alaposan megkoptak a nemzeti együttműködés rendszere mozgásban tartásával járó mindennapos, álságos küzdelmek során. Az azonban még napjainkban is újdonságnak számít, hogy éppen az uniós csatlakozásunkról szóló szerződés aláírásának másfél évtizedes évfordulójára időzítve, egy a közösség GDP-jének 0,7 százalékát produkáló ország minisztere (majdhogynem azt írtam, hogy pénzügyminisztere, de ilyen funkció, mint tudjuk, Orbán Viktor kormányában nem létezik), kioktatja az Európai Központi Bankot arról, hogy milyen monetáris politikát kellene folytatnia. Egy olyan intézményt, amelynek irányelveit kötelesek vagyunk elfogadni, még akkor is, ha – mint látjuk – kormányunk már nemcsak politikai, de (ál)szakmai okokból is képtelen megfontolni intelmeit.”