Fideszes trükk

2017. június 29. 11:07

Ebben az országban már azt lehet csinálni törvénykezés címén, amit a hatalom csak akar.

2017. június 29. 11:07
Népszava

„Megjósolható, hogy hamarosan a CÖF plakátok lesznek az utcákon, az ő esetükben nem érdekes, hogy mennyit fizetnek érte. És az sem, honnan van a pénz rá.

Ebben az országban már azt lehet csinálni törvénykezés címén, amit a hatalom csak akar. Nekem az alaptörvényél értékesebb a régi Alkotmányunk, abban még benne volt a klasszikus szabadság, egyenlőség, testvériség gondolata, ami mellé csak egy fogalom kívánkozik: a tisztesség.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gomeli1213
2017. június 29. 15:05
Az alkotmányok, már ahol vannak, a polgárok érdekeit védik az állami túlkapásoktol. Nálunk korlátozzák jogainkat, az állam érdekében. Ha ennyire érdekesnek találod az alaptörvényt, olvasgathatnad egy kicsit. Van asztala, leülsz mellé, csókolgathatod.
Sörgyári megálló
2017. június 29. 12:41
A törvénykezés bírói jogalkalmazást jelent. Törvényhozás akar az lenni.
briganti
2017. június 29. 12:21
he-he-he....mindig melegséggel önt el amikor a népszava erkölcsöt prédikál....
Einar
2017. június 29. 11:54
A liberálisok a történelem folyamán egyenlőségnek hazudták a kiharcolt szabadságjogokat, amit féltették a többség despotikus uralmától, az egyént szembeállították a sokasággal, többséggel. A liberalizmus és a demokrácia elvei ezért alapjaiban összeütköznek egymással. Egyenlőség. Biztató vagy fenyegető? Ez ugyanis a tömegek felnyomulása a teljes társadalmi hatalomig. A tömeg, természete szerint, nem irányíthatja, de nem is tudja irányítani a maga sorsát, arra pedig, hogy a társadalmon uralkodjék, még kevésbbé alkalmas; így aztán elmondhatjuk, hogy Európa ma a legsúlyosabb válságban van, ami csak népeket, nemzeteket, kultúrákat egyáltalában érhet. Ez a válság nem egyszer jelentkezett már a történelem folyamán. Arculata, következményei egyaránt ismeretesek. Ugyanígy a nevét is tudjuk. A tömegek lázadása ez.” "A megnövekedett anyagi jólét, a modern civilizáció áldásainak sokasága, és a megnövekedett egyéni szabadság viszont arra ösztökéli a tömeget, hogy saját közönségességét, és erkölcstelenségét a társadalom minden szintjén igyekezzen érvényre juttatni, a politikában éppúgy, mint a művészetben, vagy a tudományban. Ebben nyilvánul meg a tömegek lázadása, hogy helyet követelnek maguknak ott, ahol nincs helyük. A tömegember szellemisége nem is annyira a tudatlanságban, vagy a műveletlenségben nyilvánul meg, hiszen a tömegemberek jó része tanult egyénekből tevődik össze." „A tömeg megsemmisít mindent, ami más, ami kiváló, ami személyes, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint az egész világ, aki nem úgy gondolkodik, mint az egész világ, a kirekesztést kockáztatja. És világos, hogy ez az „egész világ” nem az „egész világ”. Az „egész világ” máskor a tömeg és a kivételes, másszerű kisebbség szoros egysége volt. Ma az egész világ a tömeg egymaga.” Európa nemzetei azért vannak válságban, mert nincsen saját feladatuk, vagyis küldetésük, hiszen csakis a közös feladat tehet egy közösséget nemzetté, nem a vérségi, vagy a nyelvi rokonság, mert ezek statikus fogalmak, amelyek nem adnak értelmet az ember életének, és így közösséget sem teremthetnek. Ezért Európát ismét arisztokratikussá kell tenni, olyan elit kell, amely újra parancsol az embereknek, és ezáltal feladatot, célt tűz ki eléjük, és értelmet ad az életüknek. Az elitnek újra parancsolni kell az embereknek, mert parancsa nem az elit önzéséből ered, ha valóban elitről van szó, hanem hogy az alattvalók életét egy magasabbrendű cél szolgálatába állítsa, amit maga az elit is szolgál önnön életével, és így értelmet ad minden ember életének." Az univerzális egyelőségesdivel fellépő értelmiségi aktivizmus összeütközésbe került a vállalt egyenlőséggel, az "azonossággal", tehát a partikuláris tradíciókkal; a „nép” idegennek érzi a morális-jogi absztrakciókat és formalizmusokat, és természetszerűleg kötődik hagyományos közösségi jelentéseihez. Ezért az aktivista beavatkozást mindennapi életükbe, tevékenységeikbe, gyakran viszonyaikba történő erőszakos betolakodásnak érzik. Az értelmiségi aktivizmus pedig e reakciókat nevezi sok esetben „populizmusnak”. Gondolkodjunk csak el rajta: mégis miért lenne egyenlő a kultúralkotó európai ember a még mindig kunyhókat építő afrikai emberrel? Nincs egyenlőség. Természetes hierarchiába rendez mindannyiunkat a teljesítmény és a képességek okozta különbség - vagyis, a minőség!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!